Beköszönő

Szeretettel köszöntjük a Tusnádfürdői Városi Könyvtár jelenlegi és potenciális olvasóit, felhasználóit, valamint a könyvtár Internetes naplójának (blogjának) követőit.

Vă salutăm cu drag, stimați cititori și utilizatori actuali și potențiali al bibliotecii orășenești din Băile Tușnad!



2016. május 24., kedd

MÁRTON ÁRON EMLÉKNAPOK

  Május 21-22-én Márton Áron Emléknapok zajlottak városunkban.
A sikeres rendezvény során szoboravatási ünnepséget is tartottak.
http://szekelyhon.ro/videos/view/4821/marton-aron-szobrot-avattak-tusnadfurdon.html

 Dr. Árpás Károly, könyvtárunk többszörös adományozója, a  Márton Áron Emléknapok alkalmából elektrónikus formában jutatta el könyvtárunknak  témába illeszkedő írását, Márton Áron életéről, "Kövessünk példát az új évezredben!"című filmnovelláját.
Dr. Árpás Károly, könyvtárunkat több alkalommal gazdagította saját írásaival, adományaival, tavaly a Városnapok alkalmával 26 dokumentummal bővült allományunk ezáltal. Köszönet érte!
Bővebben az alábbi linkek alatt olvashatunk életútjáról, tevékenységéről.
 https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81rp%C3%A1s_K%C3%A1roly
http://www.emlekpontok.hu/hu/vetito/dr-arpas-karoly-eletutja

   A továbbiakban itt olvasható,
Árpás Károly:
KÖVESSÜNK PÉLDÁT AZ ÚJ ÉVEZREDBEN!
Márton Áron élete
(filmnovella)
nyomtatott formában pedig kölcsönözhető a könyvtárból.


A) BEVEZETÉS:
A film kezdetekor a címadás során javasolom, hogy szóljon a Székely himnusz dallama, meg a Pápai himnusz dallama (nem az ének a döntő)!
Majd képeken mutassák be Csíksomlyó és Csíkszentdomonkos templomát, meg Kolozsvár és Gyulafehérvár templomát, és a püspöki palotákat!
Végül láttassák Márton Áron fényképét, arcképét, szobrát, meg ha van létező könyve és kiadványa, azt is.
B) A FILM JELENETEI
[Ha helyezett lesz a mű, akkor készüljön belőle forgatókönyv – nem az volt a pályázati feladat.]
I. Jelenet: A csíkszentdomonkosi bérmálkozás után
1910.05.22. vasárnap
Csillámlóan sütött a májusi délutáni nap.
A bérmálkozási díszebéd után a tizennégy éves fiúk összegyűltek a csikszentdomonkosi templom mögötti parkban.
Találtak egy olyan kis tisztást, amelyet részben bokrok vettek körül, és néhány körül álló fa vetett árnyékot a térre. Bár megjelentek felhők is az égen.
Akadt a tucatnyi diák között egy-két olyan kamasz is, aki cigarettára gyújtott.
Ám a kissé nyúlánk termetű Márton fiú nem akart dohányozni. Szólt is hozzájuk:
– Kedves Társaim! Bár befejeztük az alsó tagozatos középiskolát, és tizennégy évesen megérdemeltük a bérmálkozást, de ne kövessétek ennek a szecessziós fogyasztói, kapitalista világnak az elvárásait!
Az egyik bajuszos, fekete hajú fiú válaszolt:
– Miért kritizálod a jelenünket?
Márton Áron kifejtette a véleményét:
– Ebben a világban azt várják el a polgároktól, hogy szerezzenek mindenféleképpen pénzt: koldulással, kölcsönzéssel, akár lopással is. Mert eleget kell tenni a kereskedelmi és tömegkommunikációs elvárásoknak! Higgyétek el, nem kell fogyasztóvá, vásárlóvá és szórakozóvá válnotok!
Annak idején szüleim, nagyszüleim, dédszüleim és rokonaim meg jeles ismerőseim azt mondták, hogy legfontosabb a tisztesség, a becsület és a felelősség! Tehát nem az egyéni életvitel a fontos, hanem a család, a rokonság, a nemzetség és a települési közösség segítése!
Az egyik nagy hajú, barna bőrű fiú a vállán lévő tarisznyájából elővett egy bőrrel borított kulacsot.
2
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Gyertek ide, hiszen szinte már felnőttek vagytok! A nagyapám adott cujkát. Innátok belőle? Főleg azért, hogy elfelejtsétek a kapott pofonokat…
Márton Áron megszólalt:
– Kedves Társaim! Ne igyatok pálinkát, de bort se!
– És sört nem lehetne? – kérdezte egy szőke hajú.
Áron reagált:
– Jó Társaim! Miért nem értettétek meg? Annak idején tanítottak a sekrestyében minket ministrálásra. Nem csak enni nem volt szabad, de alkohol tartalmú folyadékot se szabad fogyasztani a szentmise előtt öt órával.
A kopasz fejű gyerek válaszolt:
– Borvizet ihatunk?
Márton válaszolt:
– Emlékeztek arra, hogy gimnáziumban kémiából tanultuk: a borvíznek nevezett folyadék olyan vulkanikus ásványvíz, amely a széndioxid mellett fémmolekulákat is tartalmaz.
A biológia tanárunk azt mondta negyedikben, hogy ez segítheti a vér állapotát. Tehát borvizet ihatunk.
A púpos társa szólt hozzá:
– Áronkám! Mik a terveid?
A kritizáló kamasz folytatta a beszélgetést:
– Figyeljetek, Barátaim! „Non recuso laborem”, azaz nem futamodom meg a munkától. Ez lesz a példamondatom.
Ugyanis idén ősztől szükségesnek tartom, hogy a felső tagozatos gimnáziumba járjak.
Ez az ötlet a tanult latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést.
Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életemre.
A kopasz gyerek intette:
– Áronkám! Ám ezen a nyáron még dolgozni akarsz?
Áron visszaszólt:
– Tudjátok, mert meséltem róla: a testvéreim még igen kicsik, tehát kapcsolódnom kell a szüleim viselkedéséhez.
Segítenem kell a szüleimnek, ezért fogok napszámosként dolgozni akár a mezőgazdászoknál, vagy segédmunkásként az iparosoknál.
Ugyanakkor nem csak ma este fogok elmenni ministránsként a misére, hanem úgy fogom befejezni a napi munkáimat, hogy hétköznapokon ott lehessek az esti miséken.
A nagy hajú, barna bőrű társa ismét megszólalt:
– Barátaim, ne fogadjátok el a kritizálást! Égessük el az ellenőrzőket, meg a problémás, kritikusan minősített dolgozatokat!
Márton intette őket:
– Édes Társaim! Ne gyújtsatok tüzet a parkban!
Aki nem ivott és nem dohányzott, az jön velem majd az esti misére?
És van köztetek olyan, aki eljönne velem Gyulafehérvárra?
A púpos válaszolt:
– Kollégista lennél vagy albérlő?
Ám egyszerre megdördült az ég. Az összegyűlt diáksereg mindegyik tagjai elsietett haza, mert nem akart megázni.
3
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
II. Jelenet: Brassói találkozás
1919.02.17. hétfő
A brassói vasútállomás melletti restibe belépve két termetes legény találkozott egymással.
A vasútállomási étterem viszonylag nagy termének egyik asztalához mentek, és először az egyik szólalt meg:
– Jó napot adjon az Isten! Virányi Elemér hadnagyom, miért vagy itt?
– Néked is minden jót! Én azért jöttem, mert az édesanyám, született Stanek Mária Aradról elköltözött Brassóba, ahol a német nemzetiségűek helyzete javulóban van az ország szétszakadása után.
Márton Áron zászlós bajtársam, te miért jöttél ide?
– Mert a Brassóban lévő Schiel gyár vasesztergályosként fog majd alkalmazni.
Ugyan még csak betanított munkás leszek, de lesz elegendő keresetem. Ugyanis segítenem kell a szüleimnek, mert a testvéreim még nem lettek munkálkodók.
A két legény leült egy asztalhoz a nyitott támlásszékre.
– Drága Áron bajtársam, ugye te is 1915-ben érettségiztél Gyulafehérváron?
– Elemérkém! Te is 1915-ben érettségiztél Aradon.
– Áronom! Emlékezz a múltra: az érettségi után mindketten önkéntes katonák lettünk. Harcoltunk az olasz fronton, míg meg nem sebesültünk. Ugyanakkor érettségizettből lett hadapródként szolgáltunk.
– Elemérem! Ma reggel a vonaton mind az jutott eszembe, hogy amikor önkéntes voltam, akkor hogyan is vonultunk be önkéntesként.
Engem mindjárt beosztottak a menetszázadba. Krausz Jenő volt velem, neki esze volt, sikerült megszabadulnia a menetszázadtól, de értesítette az édesapámat, hogy engem visznek a frontra.
Másnap reggel az édesanyám és az édesapám bejöttek szekérrel Udvarhelyre. Hoztak kalácsot, sült csirkét és minden jót. Mindketten sírtak, amikor engem felraktak a vonatra.
A katonatársaim bánatukban énekeltek, én azonban hallgattam. A nyolcvankettes székely gyalogezredbe osztottak be.
Édesanyám rózsafűzért adott fel nekem a vonat ablakán. Az mentett meg engem.
Ugyanis aztán vittek Doberdóra. Ott hat hét után Zugsführer, aztán zászlós lettem – azaz honvédnál nagyobb úr, azt gondoltam.
Hat hónap után hazaengedtek tíz napi szabadságra. Mikor visszamentem, meg is sebesültem. A karomba kaptam egy lövést.
Te, Elemér mit csinálsz?
– Még nem szereltem le, amikor 1918 őszén a részleges szabadságom alatt megkezdtem egyetemi tanulmányaimat magyar-francia szakon Elek Oszkár tanárom hatására a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.
A pesti évek alatt vált biztossá a monarchiai hadseregben és a frontokon gyakorolt német tudásom.
Ugyanakkor itt ismerkedtem meg magyar szakosként a finn és az észt nyelv alapjaival.
Miután hivatalosan 1919. január 30-án leszerelt hadnagyból először hontalanná lett menekültté váltam, a budapesti Eötvös Kollégium lakója, tanulója lettem.
Drága Áronom! Hiába lettél munkássá, a szász igazgató elbocsáthat, mert magyar vagy, és nem német nemzetiségű.
Te is menj el tanulni, készüljél papnak, hiszen mint mesélted: szemináriumban érettségiztél!
4
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
Megjelent a köpenyes, bőröves pincér, és hozzájuk fordult:
– Mit kívánnak inni, uraim: tömény italt, pezsgőt, bort, sört, borvizet, szódát vagy sima vizet?
Virányi Elemér válaszolt:
– Hozzon két palack borvizet!
– Kedves Elemér bajtársam! Hálás vagyok, hogy nem akarsz alkohollal terhelni!
Különben megfordult a fejemben, hogy 1918. december 10-e után a Székely hadosztály katonája lennék: célom, hogy védjem szülőföldemet a román megszállóktól.
– Zászlós bajtársam, Jó Áronom! Nem támogatom a döntésedet!
– Elemérkém, miért kritizálsz?
– A pesti ismereteim és tapasztalataim szerint gróf Károlyi Mihály köztársasági elnök és a miniszterelnöke, meg a hadügyminisztere nem hajlandó se pénzzel, se lőszerrel, meg fegyverrel, se ruházattal meg élelmiszerrel segíteni a székely hadosztályt.
Ugyanis félnek a háború további folytatásától. Ezért kötötték meg a belgrádi fegyverszünetet is, amely miatt elveszíthették Erdély egy részét.
Emiatt éppen olyan életveszélyes terhelésekben lehet részed, mint amikor a románokkal, olaszokkal meg az oroszokkal harcoltál.
Inkább te is tanulj tovább!
– Édes Elemérem! Bár gimnazistaként a papi hivatás felé tájékozódtam, nyolcadik osztályos gimnazista koromban, mint gyulafehérvári kisszeminarista, már kifejezetten erre készültem.
A világháború eseményei rövid időre elhomályosították a látásomat. Életem mintha céltalan lett volna, olykor benne voltam a székely legények duhajkodásaiban.
Fennmaradt egy falubeli társamnak a vallomása, amely szerint a céltalanul bolyongó legények a késői felkelés után a kocsmába jártak hírekért és eszmecsere végett. Egy ilyen alkalom után valahogy a plébániára keveredtünk, estig beszélgettünk, majd amikor megéheztünk, az egyik legény a bicskáját az asztalba vágta, majd felszólította a plébánost, hogy „adj enni, különben megölünk”. A papnak otthon nem volt semmije, ezért elment, majd visszatért egy oldalnyi szalonnával, kenyér nélkül.
Erre felálltam, hazamentem és otthon elemeltem édesanyám, Kurkó Julianna frissen sütött rozskenyerét, és azzal mentem vissza a plébániára társaimhoz.
– Drága Áronom, Kedves Barátom! Én is az édesanyámhoz jöttem, de rövidesen visszatérek Budapestre, hogy tovább tanuljak. Ugyanis testvéreim itt élnek a Román Királyságban, és tudják segíteni szülőmet.
Már nincs esélyem katonatisztként élnem tovább. Fogadd el bajtársam a tanácsomat: ne fizikai munkás légy!
– Elemérem, fizeted az ebédünket?
– Áronkám, Drága Zászlós Társam! Nemcsak egy tál ételt, hanem még pezsgőt is hozatok a pincérrel. Isten tartson meg jó egészségben!
Odakint borulni kezdett az ég.
A pincér elfogadta Virányi Elemér fizetését, majd hozott ételt és a tálcán két pezsgőspoharat.
– Jó étvágyat kívánok! – mondták duettben egymásnak.
Miután megették az ételt, koccintottak a poharakkal:
– Egészségedre, Isten éltessen!
Odakint megdördült az ég. Zuhogni kezdett az eső.
A két ifjú kinyitotta az esernyőjét és elindultak a restiből – elváltak egymástól. Mindkettő saját úti-célját követte.
5
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
III. Jelenet: Első mise Csíkszentdomokoson
1924.07.13. vasárnap
Reggel hét órakor Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök a hintajával megérkezett Csíkszentdomokosra, a felcsíki főesperesség kerületébe.
A templomtól nem messzire volt a papi, azaz plébánosi épület.
A püspök intette várakozásra a kocsisát, majd könnyedén bejutott a plébániára, mert a nagykapu is nyitva volt.
Majd az udvarról bement a plébánia épületébe, és könnyen eltalált a folyosón a szükséges terembe.
Viszonylag sokan voltak a nagy ebédlőteremben.
– Isten áldjon benneteket! – mondta püspök a kis gyülekezetnek.
A plébánián ott volt Márton Áron apja, Márton Ágoston és édesanyja Kurkó Juliánna.
– Isten óvjon, drága lelki atyám! – mondta a fiatal pap. – Sajnos, a plébánosom már elment a sekrestyébe.
– Kedves Áronom! Hogyan is lettél pappá? – kérdezte a püspök.
– Drága Szüleim, Kedves Lelki Atyám!
Voltam egy rövid ideig hadifogoly, mert a székely hadosztály 1919 tavaszán megadta magát, ugyanis a Magyar Tanácsköztársaság vezetése sem volt hajlandó támogatni.
Aztán 1919-ben csak rövid ideig dolgoztam vasesztergályosként a brassói gyárban, mert a szász igazgató elbocsátott.
Elfogadtam bajtársi hadnagyom, Virányi Elemér tanácsát, és 1920 őszén megkezdtem papi tanulmányaimat Gyulafehérváron.
– Járhattál szemináriumba, mert a testvéreid segítettek nekünk – mondta az apja.
– Kedves Áronom! Példásan végezted a papi szemináriumot – tette hozzá a püspök.
– Hogyne, szent atyám, hiszen korábban a papi szemináriumban érettségiztem 1915-ben.
– Akkor miért nem folytattad tovább? – kérdezte a püspök.
– Nem követtem a szegedi Juhász Gyula példáját, aki hiába végzett a szegedi piaristáknál; elhagyta a váci szemináriumot. Ám ő a szerelme miatt nem lett pappá, én pedig a hazaszeretet elvárásáért.
Hiszen a világháború megkövetelte, hogy katonatisztté lehessek, mert 1915-re, 1916-ra tömegével elvesztek a hivatásos tisztek.
– Ugye kedves Áronom, nem akartál embereket ölni? – szólt a püspök.
– Dehogyis Szent Atyám!
Azért is lettem tartalékos tisztté, mert meg kellett óvnom a rám bízott egyszerű katonák és népfelkelők életét, meg szükséges volt védenem hazámat, a Magyar Királyságot!
– Ám akkor miért lettél a székely hadosztály katonája, amikor Magyarország már köztársaság volt. – reagált a püspök.
– Szentatyám! Védenem kellett a magyarságot.
– Miért lettél pappá?
– Mikor visszatértem Csíkszentdomokosra, akkor rövid hezitálás után rájöttem, hogy engem Isten más típusú feladatra, mégpedig a népemnek szolgálatára szánt. 1920 őszén – kicsit megkésve – jelentkeztem a Gyulafehérvári Papneveldébe. Határozottságommal és kiegyensúlyozott életvitelemmel hamar kitűntem szemináriumbeli társaim közül, és tanáraim is csak jó szavakkal minősítettek.
– Teológiai tanulmányaidat befejezve április 19-én diakónussá avattalak, július 6-án pedig pappá szenteltelek Gyulafehérváron. Mikor lesz a szentmiséd? – kérdezte a püspök.
6
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Ma a 10 órási vasárnapi ünnepi misét tartom. Még nem vagyok káplán. Társaim hirdették a hitközségnek jeles bemutatómat. – felelte a fiatal pap.
Édesanyja átjött a hálószobából.
– Édes fiacskám! Gyere be, már előkészítettem a papi ruházatodat.
Márton Áron átment átöltözni.
– Kedves Édesapa, Jó Ágostonom! A fia példás személyiség lehet – mondta a püspök Ágostonnak.
Ekkor megjelent a helybeli plébános.
– Isten éltesse, püspök atya! Hol van a fiatal papom?
– Atyám! Bement átöltözni. – felelte Márton Ágoston.
Rövidesen kijött a reverendás ifjú és az édesanyja.
– Induljunk! – mondta plébános.
Az öt ember elindult az udvarra.
Harangoztak a Szűz Mária-templomban.
Kiléptek a kapun és a ragyogó nap fényében elmentek a sekrestyébe, mert majd onnan lépnek be az oltár elé.
IV. Jelenet: Kolozsvári püspökké szentelése
1939.02.12. vasárnap.
A kolozsvári püspöki palotában vasárnap délben egy kis közösség ült az ebédlőben.
A felszentelés utáni ebéden ott ült Mailáth Gusztáv Károly püspök, György Lajos, Venczel József, meg a kolozsvári plébános is, és Márton Áron édesapja meg édesanyja.
Mikor befejezték az ebédelést, akkor a házvezetőnő kivitte a csetrest.
Mailáth Gusztáv Károly megkérdezte:
– Mit innátok híveim?
– Köszönjük szépen, de semmit – szólalt meg kórusként a közösség.
Ám ekkor a fiatal püspök idézte a múltját.
– Érdemes voltam a püspöki kinevezésre! Rövid idő után elhagytam Csíkszentdomokost.
Először Ditróban, majd 1925-től Gyergyószentmiklóson voltam káplán.
1926-tól a gyergyószentmiklósi Állami Főgimnáziumban, majd 1928-tól a marosvásárhelyi Katolikus Főgimnáziumban hittanárként és a fiúnevelde igazgatóhelyetteseként tevékenykedtem.
– Valóban példás oktató voltál – tette hozzá György Lajos.
– 1929. július 1-jén plébánosi kinevezést kaptam Verestoronyra, ezen kívül a nagyszebeni Szent Teréz árvaházban tanulmányi felügyelő lettem. – mondta Márton Áron.
– Nagyszerű pedagógus voltál – mondta Venczel József.
– 1930-tól 1932-ig udvari káplán és püspöki levéltáros voltál Gyulafehérváron. Helyesen vállaltad a tevékenységedet – minősítette a püspök.
– 1931 októberében Rómába elkísérhettem magát, szent atyám!
– Mailáth Gusztáv Károly püspök urunk Dávid László papszentelésére utazott ki – tette hozzá Márton Ágoston.
– Drága Áron testvérem! XI. Piusz pápa magánkihallgatáson fogadott minket. Emlékezzél arra, hogy ezt követően bemutattalak a pápának, mint a dolgozószoba előtt várakozó kísérőmet.
7
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
XI. Piusz hallhatott előzőleg arról, hogy a szoba előtt várakozó pap az ifjúsági lelkipásztori munkában jeleskedik, mert így szólt hozzá: „Szereted-e az ifjúságot? Mert annak szeretete és nevelése korunk legfőbb feladata. Erre a munkára adom áldásomat.” – mesélte a püspök.
– Drága Szüleim! Jusson eszetekbe, hogy 1932-től püspöki titkárként, az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség egyetemi szakosztályának vezetőjeként, valamint egyetemi lelkész és hitszónokként tevékenykedtem Kolozsváron.
– Mailáth Gusztáv Károly püspök 1932. október 1-én kérésünkre kolozsvári egyetemi lelkésszé nevezett ki – mondta együtt György Lajos és Venczel József.
– A pontos megbízatás arról szólt, hogy legyek „ifjúsági lelkipásztor és akadémiai hitszónok”, akinek feladata a kolozsvári egyetemi és főiskolás ifjúság gondozása – egészítette ki az új püspök, Márton Áron.
– Ezért történt, hogy XI. Piusz pápa 1938. december 24-én gyulafehérvári püspökké nevezett ki, testvérem – mondta a régi püspök.
– 1938. novemberi beszédedben, amely az Erdélyi Iskola hasábjain nyomtatásban is megjelent, elsők között tiltakoztál a leendő háború ellen – tette hozzá Venczel József.
– Majd amikor a népirtó téboly elérte Magyarországot, Márton Áron fiam felzavart viharmadárként e templom szószékéről ítélte el a zsidóüldözéseket. – szólalt meg Márton Ágoston.
– Márton Áron püspökké szentelésére 1939. február 12-én, a kolozsvári Szent Mihály templomban került sor.
Abban a gótikus katedrálisban, ahol századokkal korábban erdélyi országgyűléseket tartottak, és ahol vélhetően megkeresztelték Mátyás királyt és Bocskai Istvánt, és ahol fejedelemmé választották Bethlen Gábort. – mondta Kurkó Juliánna
– Drága Felebarátaim! Jó Társaim, Testvéreim! Édes Szüleim! Püspökként legfontosabb lesz a felebaráti szeretet gyakorlata, meg a nemzeti közösségi lét és identitás fenntartása a Román Királyságban!
Igazi keresztényekként óvakodnunk kell az erőszaktól! Ám ne versengjünk az ateistákkal, politikusokkal és más vallású emberekkel.
Óvnunk kell keresztény közösségünket! – szólalt meg az új, fiatal püspök.
– Édes Híveim! Isten tartson meg bennünket jó egészségben! Követve Szent Gellért tanácsát koccintsunk a minőségi borral! – mondta a régi püspök.
Lassan alkonyodni kezdett. A házvezetőnő behozott majd egy tucatnyi ezüst gyertyatartót, majd elhelyezte rá a gyertyákat.
Márton Ágoston meggyújtotta a többszálú gyertyákat.
Jeles nap volt a mai.
V. Jelenet: a kolozsvári Szent Mihály-templom szentbeszéde
1944.05.18. csütörtök
A kolozsvári Szent Mihály templom óriási tere szinte színig meg volt töltve a hívekkel.
Az esti szentmise ünnepi beszédét a misét tartó püspök az oszlop melletti szónoklatra kialakított emelkedő erkélyen tartotta.
– Tisztelt Híveim!
Fogadjátok el Szent Pál, Saulus vélekedését!
A hittanórai ismereteken tanulhattátok, hogy a fiatal zsidó ugyan nem lett kézművessé, hanem a farizeusok tanításának követője volt.
8
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
A korabeli zsidó tudósok, papok ütköztek a szadduceusokkal; a farizeusok nem kívánták, hogy kötelezően zsidó származású legyen a zsidó vallás követője, csak azt várták el a csatlakozótól, hogy fogadja el az egyisten-hívők vallási és viselkedési előírásait.
Ám a damaszkuszi találkozás után a gyógyítása során Saulus elfogadta Jézus Krisztus tanításának szabályait!
Abban különbözött az új térítő a tizenegy jézusi apostol keresztény felfogásától, hogy nem tekintette szükségesnek a keresztény vallás elfogadásához a zsidó nemzetiségi, egészségügyi elvárásokat! Azaz a nem zsidók is lehettek keresztényekké!
Később ennek választásnak a jelentőségét növelte, hogy a mohamedánok is megkívánták a gyauroktól, hogy ha eleget akarnak tenni az iszlám vallás elvárásainak, akkor az egészségügyi változásoknak is engedjenek: részben metélkedjenek, meg alkoholt és disznóhúst sose fogyasszanak…
Kedves Híveim!
Hallottatok arról, hogy a középkorban kialakult az antiszemitizmus, amelynek alapja részben az volt, hogy Jézus Krisztus kínhalálát a zsidók kívánták Pontius Pilátus római kurátortól. Csak nem vették figyelembe, hogy a kereszthalál a megváltás ténye volt.
Meg az volt a gond, hogy jobb kapcsolata volt a hébereknek a mohamedánokkal, mint a keresztényeknek.
A rengeteg zsidó menekült részben bejárta egész Európát.
Az üldözött és nyomorgatott vallásúak a tizennyolcadik, tizenkilencedik századtól szerencsésen csatlakozhattak a Habsburg-birodalomhoz.
Drága Felebarátaim!
A magyarországi zsidó bevándorlók nem csak az öltözködésüket és viselkedésüket változtatták meg. Kimondatlanul elfogadták a Kölcsey Ferenc-i magyar nemzetiségi, kisebbségi elvárásokat.
Ugyan földbirtokosokká és mezőgazdászokká nem lehettek, ezért a mezőgazdászi létük ellenében példás volt a kereskedelmi munkásságuk; valamint különleges volt az orvosi, a gyógyszerészi, a jogászi és a bankári tevékenységük!
Akadt közöttük oktató, szépirodalmár, meg színész is.
Nem voltak ellenségesek a magyar többséggel, nemcsak megtanulták a magyar nyelvet, hanem követték a magyar kultúrát is – jusson eszetekbe Kiss József! Hozhatnánk számos példa-eseményt és tevékenységet, meg jeles személyiségeket!
A Horthy-rendszer politikai vezetése hibásan követi a hitleri német ténykedést!
Jó lenne, ha megszüntetnék az ún. zsidó-törvényeket, és nem terhelnék a magyar nemzethez kapcsolódó zsidókat a munkaszolgálatos elvárásokkal. Segítsétek a zaklatottakat, nyomorítottakat!
Kedves Híveim!
Legyetek segítői a zsidó társaitoknak: nemcsak azért, mert Jézus Krisztus is zsidó származású volt, hanem mert a tizenegy tanítványa meg Szent Pál is zsidó születésű volt. Valamennyien elfogadták a keresztény tanítást, és tovább is adták. Akkor nincsen jelentősége a nemzetiségi különbségnek.
Higgyétek el, hogy nem csak a mózesi tízparancsolat sértéséről van szó, hanem a jézusi felebaráti szeretet korlátozásáról! Említettem a magyarországi kormány-vezetésnek, hogy változtatniuk kellene. Ám nem akarták kérésemet elfogadni.
Tekintsétek meghatározónak megváltónk, Jézus Krisztus urunk tanácsát: szeressük felebarátainkat; ellenségeinket tekintsük úgy, mint társainkat!
Rövidesen szentáldozáskor kapcsolódjunk Jézus Krisztushoz.
9
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
Taps nem volt; a szentmisét tartó pap lement a szónoki emelvényről. Majd az oltárhoz érve folytatta a szentmisét.
VI. Jelenet: Kudarcok Gyulafehérváron
1946.02.22. csütörtök
A gyulafehérvári püspöki palotában az esti mise után a püspök beszélgetni kezdett a plébánosával, meg a katolikus hitközség kuratóriumának vezetőivel.
Tizenketten voltak ott (mint az apostolok) a fogadóteremben. A püspök szólalt:
– Drága Felebarátaim! Nagyon kudarcos volt az eddigi püspöki működésem.
– Miért püspök atyám? – kérdezte az egyik öreg civil.
– Hiába voltam püspök, nem juthattam volna el olyan sűrűn Rómába!
Itt kellett magyarnak lennem és segítenem papjaimat, hogy ne csak a vallásosságot őrizzék, hanem a magyar nemzeti identitást is.
– Valóban így történt, szent atyám – felelte a plébános.
– Emlékezzetek arra, hogy 1944. május 18-án Kolozsvárott, a Szent Mihály-templomban mondott beszédemben bátran felemeltem a szavamat a zsidók deportálása ellen, az akkori észak-erdélyi magyar polgári hatóság jelenlétében.
– Antifasiszta voltál főnököm – mondta a kopasz civil.
– 1944. május 22-én levélben szólítottam fel a Sztójay Döme magyar miniszterelnököt, és Jaross Andor belügyminisztert, meg rajtuk kívül a főispáni hivatalt és a helyi rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását.
– Ám válaszként a Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasított a városból. – tette hozzá a plébánosa.
– Drága Szentatyám! Kiállásod miatt a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a „Világ Igaza” címet adományozhatja néked – mondta a göndör hajú civil.
– 1945. májusában XII. Piusz pápa Serédi Jusztinián esztergomi érsek és hercegprímás halála után szeretett volna bíborossá kinevezni. Azonban a magyarországi Rákosi Mátyás és romániai Petru Groza heves tiltakozása miatt nem nevezett ki. – mondta a püspök.
– Mint ismeretes: végül Mindszenty Józsefet választotta a pápa bíborossá 1946. február.21-én. Mert 1945. szeptember 8-án lett esztergomi érsekké veszprémi püspökből. – mondta a plébános.
– Rákosi Mátyás és Petru Groza ugyanis tudta, hogy nagy tudású, karizmatikus egyéniség vagyok. A kommunisták sokkal jobban tartottak tőlem, mint az addigi, közismerten antifasiszta veszprémi püspöktől. – felelte a püspök.
– Drága Szentatyám! Ám tudod-e, hogy anyai unokaöcséd példás tevékenységű kommunista volt – egészítette ki a szakállas civil.
– Édes Híveim! Messze nem akarlak zaklatni benneteket, ám higgyétek el: magyarnak maradni sokkal könnyebb, ha megőrizzük a kereszténységünket! – szólt a püspök.
– Igaza van, szentatyám – tette hozzá a kopasz civil. – Mert a román kormányzat a két világháború között roppant módon támogatta az ortodox, pravoszláv vallást. Annyi új templomot építettek, s félő, hogy magyarság-ellenesség miatt támadni fogják a katolikusokat.
– Drága hívem – tette hozzá a plébános -, nemcsak a katolikusokat tekintik ellenségeiknek, hanem a protestáns felekezeteket is.
– Unokaöcsém mondta egyszer – szólalt meg a püspök –, hogy nem tudják elviselni a magyar többségű kommunistákat se.
10
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
Ám nemcsak istenünk követése a fontos, hanem Szent István és Szent László királyunk hagyományának tartása is.
– Meg Kölcsey Ferenc nemzetfelfogását kell megtartanunk – egészítette ki a kopasz civil.
Már este volt.
Márton Áron püspök megrázta a csengőjét.
Rövidesen megjelent két cselédje és tálcán hoztak pohár borokat.
– Isten éltessen mindannyiunkat! – kínálta őket a vendéglátó.
Felállva koccintotttak.
– Kint lehetne dohányozni? – kérdezte az egyik civil.
– Ne füstöljetek; jobb, ha hazamennétek! Jó éjszakát! – fejezte be a püspök.
Mindenki elment a palotából.
VII. Jelenet: Példás közösségi ténykedése
1948.03.19. péntek
A gyulafehérvári püspöki palota tanácstermében kora délelőtt összegyűltek az erdélyi püspökök.
Mindenki leült a hatalmas asztal körüli székekre. A főhelyen ülő Márton Áron megnyitotta a tanácskozást.
– Drága Társaim! – szólt a vendéglátó Márton Áron. – Ugyan nem zsinatról van szó, ám azért jöttünk össze, hogy elfogadjuk a vallásosság és a magyarság kapcsolatát.
– Nem kívánunk összekapcsolódni a protestáns felekezetekkel? – kérdezte a nagykárolyi püspök.
– Ne kötözködjünk a más keresztényekkel: az ökumenikus feltételezés megalapozhatja a magyar identitás megtartását – felelte a vendéglátó. – Mert nem annyira a keresztvetés a fontos, hanem a magyar nyelvű imádkozás…
– Ám miért nem jársz testvérem Rómába? – kérdezte a kolozsvári püspök.
– Nézzétek! Itthon maradtam Erdélyben, és itt a magyar kisebbség jogaiért, meg a vallási és a lelkiismereti szabadságért harcoltam. – válaszolta Márton Áron.
– Azt mondják, hogy kapcsolatod van a román miniszterelnökkel – tette hozzá a bukaresti püspök.
– Drága testvéreim! Valóban így van. – válaszolta Márton Áron. – 1946. január 28-án levelet írtam Petru Groza miniszterelnöknek a romániai magyarok helyzetéről. Én, mint az erdélyi magyarok katolikus püspöke, és a román miniszterelnök ekkor már személyesen ismertük egymást.
– Jól mondod, szentelt társam – tette hozzá a bukaresti püspök. – Tudom, hogy Petru Groza Gyulafehérváron járva több ízben felkeresett téged.
– Drága Társaim! Korábbi levelemben megvallottam, hogy a román politikai élet alakítói közül őt, a magyarul jól beszélő miniszterelnököt tartottam a két népet összekötő személynek!
– Akkor most miért jöttünk össze? – kérdezte a kolozsvári püspök.
– Drága Társaim! Fogadjátok el a véleményemet, ezt mondtam neki: „az általános gyűlölködés közepette megértő hangon csak Nagyméltóságod szólott.”
A miniszterelnök személye iránti tisztelet mellett is kénytelenek leszünk azonban leírni, hogy „a magyarság a Nagyméltóságod elnöksége alatt 1945. március 6-án alakult kormányt rokonszenvvel fogadta, abban a feltevésben élve, hogy ez a kormány az állampolgárok
11
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
egyenjogúságát őszintén értelmezi, és végre meg fogja valósítani. Sajnos a magyarságnak az ehhez fűzött reménye nem ment teljesedésbe.”
– Mit kellene tennünk – kérdezte a nagykárolyi püspök.
– Drága Társaim! Az egyre erősödő kommunista és ateista rendszer szeretné a vallást mielőbb felszámolni Romániában.
Hetünknek ma, 1948. március 19-én közös levelet kell fogalmaznunk és küldenünk a román minisztériumhoz.
Az első fontos szempont: ellenvélemény az alkotmány-tervezetben felfedezett ellentmondások miatt, valamint a lelkiismereti- és vallásszabadságot illetően.
A levelünkben kérjük a vallásszabadság kiterjesztését a Romániában gyakorolt összes vallásra! Ugyanakkor javasoljuk a vallásoktatás biztosítását minden fokú és jellegű iskolában.
És elengedhetetlennek tartjuk a vallásgondozás lehetőségét a hívek számára a hadseregben, a katonai és a civil kórházakban, meg az árvaházakban és a fogházakban is.
– Szent Atyám, Kedves Áron! – tette hozzá a bukaresti püspök. – Már megírtad a közös levelünket?
– Várok egy kicsit a felolvasással – válaszolta a gyulafehérvári püspök.
Márton Áron püspök megrázta a csengőjét.
Rövidesen megjelent két cselédje és tálcán hoztak pohár borokat.
– Isten éltessen mindannyiunkat! – kínálta őket a vendéglátó.
A telihold fénye szinte vakított az ablakokon át.
VIII. Jelenet: Bérma-úti kaland
1949. 06.13. hétfő
Már alkonyodott ezen a nyáron.
A gyulafehérvári püspöki palota fogadószobájában Márton Áron püspök beszélgetett a gyulafehérvári plébánosával.
– Drága Felebarátom! Azért kellett óvnom magamat, mert már a pünkösd előtt nagy problémáink voltak.
– Igaza van, Szent Atyám – felelte az idős pap. – 1948. április 13-án megjelent a Román Szocialista Népköztársaság Alkotmánya.
A 3. bekezdésben szerepelt, hogy nincs a vallási felekezeteknek joga tanintézeteket nyitni és fenntartani. Helyette állami ellenőrzés lesz.
– Jól emlékszel, drága társam! Ám hallottál-e arról, hogy összehívtam ismét egy püspöki konferenciát 1948. július 19-én és írtunk egy tiltakozó levelet Petru Groza miniszterelnöknek.
– Szent Atyám! Hallottam erről, de nem fogadták el. Mi történt mostanában?
– Ez év pünkösdje kapcsán Felcsíkon voltam bérmaúton. A gyimesi hívek egy fehér lovat ajándékoztak nekem.
– Nem szamarat? – kérdezte a plébános.
– Ugyan, drága társam! Jézusunk virágvasárnap ment szamáron Jeruzsálembe. Ám a fehér lovon a fiatal férfiak vezetésével lóháton vonultam be Csíksomlyóra. Csak ezt az eseményt az állami hatóság lefilmezte.
– Aztán mi történt? – kérdezte az idős pap.
– Testvérem! A búcsú után, a régi szokás szerint, és hagyományt követve részt vettem a székelyudvarhelyi úrnapi körmenetben. Ám közben híre jött, hogy az államhatalmi szervek tervbe vették letartóztatásomat Székelyudvarhely és Segesvár között.
12
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Szent Atyám! Hogyan kerülted el a vészt? – kérdezte a plébános.
– Miközben láttam a kamerákat, a fiatalokat arra kértem, hogy hozzanak oda egy laptikát, és felvétel közben felszálltam rá.
Ám egy völgyi kanyarban, ahol már nem láttak, akkor leszálltam a kétkerekű kiskocsiról, és átültem a püspöki autómba. A sofőröm a térképeken nem jelzett mezei és hegyi utakon hozott haza Gyulafehérvárra késő délután.
– A Gondviselés óvott – tette hozzá a plébános.
Ám ekkor nagy csengőszó verte a csöndet.
Márton Áron püspök kiment a palota kapujához.
Egy tucat rendőr állt a kapunál.
– Mondja, uram! Hazaért? – kérdezte a sokcsillagos tiszt.
– Miért lenne gond ez? – válaszolta a püspök.
– Ide figyeljen! – felelte a parancsnok. – Július 29-én fel fogják számolni az összes szerzetesrendet, a baziliták kivételével. A hatósági utasításra ellenőrzés alá vonják a nem ortodox vallási felekezetek vezetőségét. Jegyezze meg, hogy a püspöki palotát ezután állandó megfigyelés alatt fogják tartani.
Zörgött egy teherautó. A platóról leemeltek két őrbódét. A tizenkét rendőrből az őrhelyet két-két ember elfoglalta.
A parancsnok még egyszer megszólalt:
– Jegyezze meg, hogy többé nem hagyhatja el a lakhelyét! Meg nem fogadhat másokat se! Mellesleg már letartóztattuk azt a segítőtársát, a székelyudvarhelyi autótulajdonost, aki június
13-án Serbán tíz órakor eléállott és arra vállalkozott, hogy a kegyelmes urat hazaszállítja Gyulafehérvárra.
Ugyan tervünk volt, hogy Csíkszeredán letartóztatjuk, de elkerültük magát. Evégből a csíksomlyói községházán a telefonnál lesték az indulását, mikor indult jelentették és a szeredai készültség felkészülve várta.
A kegyelmes úr azonban nem érkezett, mert Serbán a gimnáziumnál Taploca felé fordult és az erdőalji úton kikerülve Szeredát, ment neki a Tolvajosnak. Mikor észrevettük ezt, maga után iramodtunk, de lemaradtunk. Innentől állandó ügyelet alatt tartjuk.
A püspök köszönés nélkül visszament a fogadószobába és értesítette a plébánost:
– Drága Társam! Házi őrizetbe helyeztek. A hátsó kijáraton menjen haza. Így lett vége a felcsíki 1949-es bérmaútnak, ami a történelem lapjaira kívánkozik.
Az állambiztonsági szervek 1949. június 13-án tettek egy kísérletet arra, hogy letartóztassanak a csíki bérmaútról és a csíksomlyói pünkösdi búcsúról hazatérés közben. Ez a kísérlet azonban kudarcba fulladt, mert a sofőröm kijátszotta a hatóság éberségét, mellékútra fordulva kereket tudtunk oldani. Így ekkor sikeresen visszatértek Gyulafehérvárra.
– Drága Szent Atyám! A rendőrség megtehette volna, hogy egyszerűen kopogtat a püspöki palota ajtaján és elviszi magát. Viszont a hatóság gyávának bizonyult, nem merték nyíltan, a tanúk előtt letartóztatni. Isten óvja!
– Jó éjszakát kedves társam! Sikeresen jussál haza, és szerencsésen végezd a munkádat!
Kintről hallatszott a rendőrautó sivítása.
A hátsó kijáratig sétálók fölött rengeteg csillag csillogott – ám egyik sem volt vörös és ötágú.
Reménykedtek a biztonságos jövőben.
13
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
IX. Jelenet: A püspök letartóztatása
1949.07.04. hétfő
A júliusi meleg délutánt a nyári nap biztosította.
A nagyszebeni börtön emeletének tégla-szobájában Márton Áronhoz bevezettek egy idős papot.
– Drága Szent Atyám! Lassan felszámolják a hitközségeket, és meg akarják szüntetni az egyházmegyéket is. Maga hogyan került ide?
– Kedves Testvérem! 1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltünk, hogy elvitessük magunkat Tövisre, a vasútállomásra, ahonnan vonattal akartak tovább utazni Bukarestbe. Ám félúton a sofőr megállt, s motorhibát színlelt.
Nem sokkal később éppen arra jött egy másik autó – civilruhás rendőrökkel. Ezek készségesen felajánlották autójukat nekem Miután átszálltunk a hátsó ülésre, az elindulás után a hatósági személyek felmutatták igazolványukat, s kijelentették, hogy parancsuk van a letartóztatásomra. Azt mondták, hogy engedély nélkül hagytam ott a püspöki palotámat.
Majd a szememet bekötötték és figyelmeztettek, hogy nem kérdezhetek semmit! Kérdéseket csakis nekik van joguk feltenni. Amikor az autó megállt, akkor kiszálltunk valamennyien, majd levették szememről a kendőt. Az épületekről, a tornyokról és a zárt udvarról könnyen ráismertem Nagyszebenre, mert jártam erre, amikor még katona voltam.
– Drága Szent Atyám! Aztán mi történt?
– Egy zárt helyiségben gúnyos megjegyzések közepette vallatni kezdtek, de szerencsére testileg nem bántalmaztak.
– Drága Szent Atyám! Én már hallottam a letartóztatásáról. Ezért is tudtam elviselni, hogy sorsát követem.
– Kedves Testvérem! Más is hallott már erről?
– Hogyne! Tudja-e, hogy Márton Áron letartóztatásának híre eljutott még Rómába is.
Az idős pap elővett a kabátja belső zsebéből egy újságot.
– A L' Osservatore Romano című vatikáni napilap 1949. július 1-jén így írt a történtekről: „Nem hihető, hogy az erőszak új volt számára. A kormány szándéka, a diadalmas napok során elszenvedett kudarcok miatt, túlságosan is világos volt. Egyszerűen csak fel kell idézni június első felének napjait, amikor Márton Áron diadalmas útja lefolyt, valamint a román sajtó féktelen támadásait, amelyekkel a kiváló főpap személyét besározni akarták. Nem gondolták, hogy ezzel még csak fokozódik a hívekben a főpásztoruk iránti szeretet, és Péter székéhez, a Szentatyához való ragaszkodás…”
– Köszönöm, Kedves Társam! Remélem, hogy változni fog életünk és javulni fog a jövőnk!
Kinyílott az ajtó és bejött a fegyőr.
– Miért beszélnek ennyit és ilyen hangosan? Nem sokára magánzárkába kerülhet mindegyikük!
Az idős papot szinte kézen fogva kivezette a cellából.
Majd bezárta az ajtót, a püspök egyedül maradt.
14
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
X. Jelenet: Vizsgálati fogsága
1952. 07.06. vasárnap
A máramarosszigeti földszintes börtön déli szárnyának szélső, repedezett vakolatú zárkájában volt Márton Áron gyulafehérvári püspök.
A reggeli után a fegyőr bekísért hozzá egy kopasz öreg embert.
– Isten óvja uram! Kicsoda ön?
– Ferences szerzetes voltam, de miután feloszlatták a szerzetesrendet, akkor letartóztattak. Jól tudom, hogy Ön Márton Áron, a gyulafehérvári püspök?
– Igen.
– Hogy került ide?
– Kedves Testvérem! Töltöttem már évet a nagyenyedi börtönben is, meg előtte a piteti börtönben is. Nagyszebenből azért szállítottak el, mert kapcsolatot tartottam több pap társammal.
– Miért is, Szent Atyám?
– Nem csak azért, mert voltam gyulafehérvári püspök 1939. február 2-ától.
Fiedler püspök társam lemondását követően a Szatmár-nagyváradi Egyházmegye élére a római Szentszék 1939. december 14-én kinevezett apostoli kormányzónak. Így december 15-től összekapcsolódott a két egyházmegye.
– Erről én is hallottam.
– Kedves Testvérem! Jelentőségem növekedett! Pappá szentelésem 25 éves jubileumára, 1949. július 13-án XII. Pius pápa címzetes érsekké nevezett ki. Ennek révén több egyházmegyét kötöttem össze.
– De nem maradt szabad!
– Igazad van, barátom! A körülményeket tekintve ésszerűbbnek tartották, hogy ezt se Gyulafehérváron, se másutt ne tegyék közzé. A rákövetkező évben azonban már, mint érsek szerepeltem a pápai évkönyvben, s ennek alapján több levél érkezett a püspöki irodába ilyen címzéssel.
Csak hogy ezeket nem kaphattam meg, mert még 1949-ben vizsgálati fogságba kerültem. Mint mondtam: voltam először a nagyszebeniben, és többször vitték át egyik börtönből a másikba. Most itt vagyok a máramarosszigetiben.
Kinyílt az ajtó és bejött a fegyőr.
– Márton Áron! Ma délután el kell jönnie a vizsgálati irodába, mert ott értesíteni fogják, hogy mennyiben változik a helyzete.
– Ketten ebédelhetünk?
– Nem. A vendége jöjjön velem
A szerzetes és a börtönőr kimentek a zárkából.
Márton Áron letérdelt, és elkezdett imádkozni.
XI. Jelenet: A bukaresti börtön rabja
1955.01.10. vasárnap
Az életfogytiglani börtönben élő volt püspök a csempével fedett zárkájában az egyik sarokban papírokból kialakított egy mini-oltárt.
15
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
Úgy döntött, hogy akár egyedül van, vagy ha kap lakótársakat, akkor magánszentmiséket tart.
A mazsolából készített bor-szerű italt, amelyet vagy málnával, vagy bodzával festett színesre. A kenyérhéjból alakított ki késével ostyákat, amelyeket egy csuporban tárolt..
Ezen a vasárnap délután egy idős asszonyt vezettek be hozzá.
– Drága Püspök Atya! Mesélne a múltjáról?
– Miután ma nincsen ebéd, ezért fogadja el az eseményeket! Jobb lenne, ha lefeküdne!
Az öreg néni lefeküdt a priccsre. Alvás nélkül hallgatta Márton Áront.
– A bukaresti katonai törvényszék 1951. július 13-án életfogytiglani börtönbüntetést ajánlott. 1951. július 30-án kezdődött meg a perünk a bukaresti hadbíróságon. Minden vádlott mellett egy civil ruhás rendőrtiszt ült, hogy ne beszélgethessünk, és ne integethessünk egymásnak.
A bírósági tárgyalás titkos volt, mert úgy találta a belügyminisztérium és a kormány, hogy a vádlottak felszólalásai nagy visszhangot keltenének az erdélyi magyarság körében.
A vádirat, amely elég terjedelmes volt, egyetlen példányban állt rendelkezésünkre. Egy fél órát kaptunk, mint vádlottak, hogy az ülés megkezdése előtt egyenként átolvassák a vádiratot. Senki nem olvasta el, mert egy fél óra alatt egyetlen személynek sem lett volna ideje annyi gépelt oldalt átolvasni.
A nyolc vádlott védelmére négy ügyvédet jelöltek ki hivatalból. Ezek jobban meg voltak rémülve, mint a vádlottak A tárgyaláson Finichi Paul, hadbíró őrnagy elnökölt. A bíróság tagjai: Haralambie Radu százados, Stoica Ioan hadbíró törzsfőhadnagy, Naghi Alexandru főhadnagy, Marchidan Constantin főhadnagy volt. A katonai ügyész: Tronici Alexandru
hadbíró százados volt. Ott volt még Grefier írnok és P. Petreschu-Joiceanu jegyzőkönyvvezető.
A vádlottak padján a következő sorrendben kellett elhelyezkedni: 1. Márton Áron, 2. dr. Szász Pál, 3. Korparich Eduard, 4. Lakatos István, 5. Kurkó Gyárfás, 6. gróf Teleki Ádám, 7. dr. Venczel József, 8. Bodor Bertalan.
Nem tudtuk megérteni, hogy mit keres közöttünk Kurkó Gyárfás a „bolsi vezér”, az anyai unokatestvérem, és Bodor Bertalan, a bankigazgató, aki a pénzügyeken kívül semmi egyébbel nem foglalkozott egész életében. És miért van itt gróf Teleki Ádám?
– Ilyen sokra emlékszik – nyöszörögte az öregasszony.
– Az én helyzetem idővel valamelyest javult. Ugyanis Petru Groza miniszterelnök pozíciójának erősödésével közbe tudott járni, hogy enyhítsenek a börtöni körülményeimen.
Ennek következtében a bukaresti fogházból áthelyezték Bukarest külvárosába egy volt román bojár villájába, ahol ugyan állandó őrizet és megfigyelés alatt tartottak, de zárkámat sajnos már nem kellett mással megosztania.
Másokkal csak akkor kerültem kapcsolatba, amikor egy ablakon át beadták az ételt. Tény azonban, hogy sorsom könnyebbre fordult.
Ezt bizonyítja az is, hogy a fogságom ötödik éve után visszakaptam az imakönyvemet, a breviáriumomat, s emellett szellemi, spirituális igényeit is jobban kielégíthettem.
– Drága Szent Atyám! Isten tartsa meg jó egészségben! Kívánok szerencsés életkörülményeket és sikeres jövőt. Ám fogadja részvétemet, mert a barátnőm, az Ön édesanyja már tizenhat éve: 1939. szeptember 29-én reggel kilenc óra előtt elhunyt.
– Isten nyugosztalja, örök világosság fényeskedjék neki!
A síró férfi térdre roskadt, és elkezdett imádkozni.
A kinti sötétség miatt fel kellett készülnie az alvásra. leült a székre, és rátámaszkodott az asztalra – nem akarta zargatni a horkoló öregasszonyt.
16
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
XII. Jelenet: A szabad püspök tanácsa
1956.02.02. csütörtök
Csütörtökön tizenegy órakor, a késő délelőtti mise után a gyulafehérvári püspöki palota fogadószobájába kísérte be Márton Áron püspök a fiatal legényvendégét.
Majd leültek két székre az asztaltól távol.
– Kihez van szerencsém – kérdezte Márton Áron.
– Weibel János vagyok, azaz most már Várkúti János is. Nem sokára 27 éves leszek.
– Kedves Hívem! Honnan jöttél ide?
– Szatmár megyéből utaztam, mert szeretnék szent atyától tanácsokat kapni.
– Szerencsésen itt találhattál Jánosom, ugyanis 1955. február 2-án, a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén szabadlábra kerültem.
– Szent atyám, én is voltam rab, és csak 1954. augusztus 24-én szabadultam amnesztiával.
– Miért voltál rab?
– Tisztelt Püspök Uram! Hiába voltam sváb katolikus, de 23 évesen behívtak sorkatonai szolgálatra. Mivel nem fogadtam el ezt az állami zaklatást, ezért 1952. március 8-án büntető táborba kerültem Szabó János és Keszler Tibor iskolatársaimmal. Voltunk Bukarest peremén, meg Nagyvárad körzetében és a Duna-delta munkatáborában.
– Kedves Jánosom! A szabadulásom után a bukaresti érsekségen egy hónapot kellett tartózkodnia, hogy megerősödjek egy kicsit. Az állam ugyanis nem akarta, hogy megviselt állapotban lépjek a nyilvánosság elé. A gyulafehérvári püspökségre csak 1955. március 24-én érkeztem vissza.
– Drága Szent Atyám! Megfordult a fejemben, hogy elvégezném a papi szemináriumot is.
– Kedves Hívem! Én is újrakezdtem a pasztorális tevékenységemet.
Szerveztem bérmautakat, hogy meglátogathassam egyházmegyém tudatosodó híveit.
Ám a népszerűségem annyira zavarta az állami hatóságokat, hogy kiszabadulása után egy évvel házi őrizetre ítéltek.
– Drága Szent Atyám! Azért jöttem Önhöz, mert szeretnék a gyulafehérvári teológiára jelentkezni.
– Kedves Jani! A jövő hétfőtől bejelentkezhetsz.
Tanulnod kell latinul, olaszul, mert akár eljuthatsz Rómába is.
Csak az a gond, hogy a románok akadályozzák a papi képzést is.
– Németül jobban tudok – elmehetnék Ausztriába, NSZK-ába?
– Ne menjél külföldre! Ha magyar nemzetiségű vagy, akkor Magyarországra se. Ám ha sikeresen végzel, akkor 1957-ben pappá szentellek majd.
És utána lehetsz segédlelkész, káplán. 1962-től pedig az ötéves tapasztalatodra támaszkodva plébános is.
– Kell-e tandíjat fizetnem?
– Janikám! Nem akarlak terhelni. Kaphatsz kollégiumi szállást is. Legyél olyan magyar pap, aki híveinek identitását őrizni segíti.
– Kedves Szent Atyám, Drága Püspök Uram!
A svábok is katolikusok, míg a szászok általában protestánsok. Noha rab voltam, de azt is hallottam, hogy nem csak feloszlatták a szerzetes-rendeket, de korlátozták az egyházmegyék életét is.
Rokonaim írtak NSZK-ából, hogy ott nem olyan nyomasztó a politikai helyzet, mint az NDK-ban és a szocialista országokban.
17
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Drága János! Ne menj külföldre; mert legtöbbe itt kell cselekedned! Nemcsak a családodért, a nemzetiségedért, hanem a vallási közösségedért is!
Itt vannak az irataid? Ám nem kell letenned az asztalra. Jöjj velem és átkísérlek a szemináriumba!
– Laudetur Jesus Christus!
– In aeternum, amen.
A két ember elindult a püspöki palotából.
XIII. Jelenet: Szabadsága esélyei
1967.08.11. péntek
A gyulafehérvári püspöki palota irodájában Márton Áron a böjti nap délelőttjén beszélgetett Venczel Józseffel.
– Tisztelt Szent Atyám! Mennyire más, hogy itt élhetünk, nem pedig börtönökben az elítélésünk után.
– Kedves József, édes bajtársam! Az 1956-os bérmaút után behívtak a gyulafehérvári rendőrségre, ahol kvázi vádlottként egy többtagú bizottság hallgatott ki. Az igazolványomat elvették, majd közölték velem, hogy megvonják tőlem a püspöki működési engedélyemet, mert a jelenlétem zavart kelthet az emberek között.
– Szent Atyám! Hallottam az ügyről. Megtiltották neked, hogy elhagyjad a püspöki palotát, s ez által leszűkítették mozgáskörödet a püspöki székházra, az udvarra, a kertre és a székesegyházra. Azt sem engedélyezték, hogy átmehessél a papnevelő intézetbe.
– Józsikám, társam! Ezzel megkezdődött palotafogságom, amely tizenegy évig tartott: 1956–1967 között. Viszont a tilalom által nem szakadt meg teljesen kapcsolata híveivel, szabad volt ugyanis látogatókat fogadnom.
– Szent Atyám! Emlékszel arra, hogy a második vatikáni zsinat idején a kormány felszólított, hogy menj el Rómába és vegyél részt a zsinaton.
– Józsi! Azzal utasítottam vissza, hogy amíg fel nem oldják kényszerlakhelyemet, addig nem mehetek külföldre. Meg nem volt se személyi igazolványom, se útlevelem. Attól tartottam, hogy ilyen módon szeretnének megszabadulni tőlem.
– Igazad volt püspök uram. Nem csak arról hallottam, hogy a Securitate emberi külföldön meggyilkoltak egyeseket. Meg útlevél nélkül nem térhettél volna haza.
– Drága Társam! Szabadságom esélyei növekedtek. A palotafogság feloldása kapcsolatban volt König bécsi bíboros látogatásával, aki a román ortodox, pravoszláv egyház, illetve a bukaresti pátriárka meghívására érkezett Romániába.
Curtea de Arge-ben 450 éves jubileumát ünnepelte az ortodox kolostor és kegyhely. König bíboros azzal a kikötéssel fogadta el a meghívást, hogy találkozhasson Erdély püspökével, Márton Áronnal is.
– Szent Atyám! Postádat olvasva értesültem arról, hogy ma meghívást kaptál Jusztinián bukaresti pátriárkától a Curtea de Arge-i ünnepségekre.
– Józsikám! El kéne mennem a görög-keletiekhez, pravoszlávokhoz?
A protestáns lelkészekkel, püspökökkel éppen úgy tartok kapcsolatot, mint a zsidó rabbikkal. Ám mégis el fogok menni.
Kérlek értesítsed Jakab Antal helynökömet, hogy ő is jönni fog velem!
18
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Drága Püspököm! Készülj arra, hogy az egyházi ügyek mellett október 20-án, vasárnap beszélgetned kell majd Dogaru igazgatóval Bukarestben. Dogaru a személyi ügyeid kedvező és gyors elintézését ígérte.
– Kedves Józsikám! Elmegyek megtartani a tíz órási szentmisét. Eljössz velem?
– Dominus vobiscum!
– Et cum spriritu tuo.
A két férfi átment a sekrestyébe.
XIV. Jelenet: Kapcsolódása a politikához
1967.12.16. szombat
A téli estén a gyulafehérvári püspöki palota irodájában Márton Áron beszélgetett Bara Ferenc titkárával, aki ott ült az íróasztal mellett.
A püspök eléje állt.
– Kedves Ferenc! Ne gépeljen, inkább csak gyorsírásos módon rögzítse a szavaimat
– Szent Atyám, megtanultam középiskolásként. Majd később azért legépelem…
– Kedves Ferencem, viszonylag szerencsés volt ez az esztendő.
– Úgy van, Szent Atya! Még november 19-én oda voltál Bukarestben Jakab Antal helynököddel. König bécsi bíboros fogadására a repülőtéren megjelent Jusztinián pátriárka is. – Jó Titkárom! Miután König bíboros megérkezett, a repülőgép lejáratánál francia nyelven köszöntötte őt az Egyházügyi Hivatal képviselője. Bemutattak neki engem is.
– Drága püspök uram! Jakab Antal helynököd elmesélte, hogy a repülőtér dísztermében frissítővel egybekötött közvetlen beszélgetés folyt Jusztinián pátriárka, Márton püspök és König bíboros között.
– Ferikém! Mivel a bíboros a pátriárka vendége volt, ezért az ő házában is volt egy rövid fogadás. Én meg a bukaresti érsekségen szálltam meg a helynökömmel.
Képzeld, a következő nap délután König bíboros ellátogatott a bukaresti érsekségre is, ahol hosszas beszélgetést folytatottunk együtt. Másnap délben pedig az osztrák követség adott ebédet a bíboros tiszteletére, amelyre minket is meghívtak.
– Szent Atyám! Szóltam neked arról, hogy aznap értesítettek, hogy november 22-én délelőtt 10 órakor jelenjél meg az Egyházügyi Hivatalban.
– Jó hogy üzentél, Ferikém! Ott Dogaru igazgató fogadott, majd együtt jelentkeztünk Emil Bodnăra-nál, a román Államtanács elnökhelyettesénél.
Bodnăra közölte, hogy a kényszerlakhelyre vonatkozó intézkedést azonnali hatállyal feloldották, s ezen túl szabadon mozoghatok.
– Olyan jó Szent Atyám, hogy Nicolae Ceausescu kommunista diktatúrája részben nem terheli a vallásos felekezeteket! Tudom, hogy amikor visszaérkeztél Gyulafehérvárra, akkor fölkerested a teológiát.
– Így történt Ferencem! Remélem, feljegyezted, hogy a díszülésen beszámoltam a történtekről.
A titkár elővett egy gépelt lapot.
– Én ezt írtam le: Márton Áron gyulafehérvári püspök így szólt a jelenlévőkhöz:
„Kedves Fiaim! Amint értesültetek róla, az elmúlt héten Bukarestbe hívattak. Többek között ott hozták tudomásomra, hogy mostantól szabad vagyok és szabadon mozoghatok. Ezt mindenekelőtt veletek akartam közölni.”
19
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Nem javasolom, hogy megjelentessed valamely kiadványban. Jó titkárom, segíts megszervezni egy egyházmegyei összejövetelt. Majd értesíteni fogom az espereseket, kanonokokat, apátok, plébánosokat.
– Szent Atyám! Ismét szervezhetnél egy püspöki tanácsot is.
Az ablakon szinte fehérnek látszott az éjszaka, az óriási havazás miatt.
– Kedves Ferencem! Jó éjszakát! Mert ki kell pihenni magunkat, mert hajnalban akarok tartani adventi misét.
XV. Jelenet: Családi találkozása
1969.06.01. vasárnap
Csíkszentdomokoson délután Márton Áron kocsijával felkereste a szülőházát.
A kombi-személyautó megállt az út szélén, a sofőr bent maradt az egyik férfival és mindketten rágyújtottak egy cigarettára. A püspök kiszállt a kocsiból.
Odament az épülethez.
Mikor benyitott a kapun, akkor egy ősz öregember fogadta, Márton Ágoston. Meg akarta csókolni a fia kezét, de a püspök átölelte és megpuszilta:
– Jó napot kívánok, Édesapám!
– Szent Atyám, Kedves Fiam! Örülök, hogy ismét eljöhettél!
– Édesapám, ma már vége volt a bérmálkozásnak.
– Ebédeltél?
– Hogyne. A szokások és hagyományok szerint a plébánia udvarán volt a bérmálkozók ünnepi ebéde.
– Áronkám! Olyan helyes a katolikusok bérmálkozása.
Ugyanis bérmálkozás felnőtté jogosítja a katolikus híveket. Olyan ez, mint a konfirmáció a protestáns felekezeteknél.
– Édesapám! Köztudomású, hogy a protestánsok a tizenhatodik században a zsidóktól vették át a felnőtté avató szokást: az volt a bar micva.
Csakhogy a zsidóknál 13 és 14 évesen történt meg a felnőtté avatás.
– Édes Fiam! Úgy örülök annak, hogy ismét bérmálhattál. Már nem vagy rab!
– Édesapa! Annak ellenére, hogy már szabadon járhatok-kelhetek, a híveim a bérmautak alatt aggodalommal kísértek, mert nem bíztak az államhatalmi szervek őszinteségében.
Jó példa volt erre az 1969-i felcsíki bérmaútam! Itt spontán „testőrgárdákat” szerveztek a védelmemre. Ők kísértek nem csak Csíkszentdomokosra, és ezen kívül a szálláshelyeimen pedig őröket állítottak a ház köré.
– Most kint vannak az utcán az őreid?
– Egy kocsiban ülnek, édesapa. Tisztelettel kérem, hogy kísérjen el a temetőbe, mert meg akarom látogatni édesanyám sírját.
– Akkor be kell zárnom a kaput, mert a testvéreid nincsenek itt.
– Drága Édesapa, egyedül él?
– Igen, de naponta meglátogatnak a helyi ápoló nővérek. Meg a vendéglőből naponta hoznak ebédet is.
– Édesapa! Van elég pénze?
– Hogyne. A nyugdíjam olyan sok, hogy nem csak a lakásrezsit biztosítja, meg az ápolóim költségét, de néha fogadhatok napszámosokat is. Meg már összegyűjtöttem a temetési költséget is.
20
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Ugyan miért is, hiszen a gyermekei, unokái mindent elkövetnének.
– Megkínálhatlak itallal?
– Köszönöm, édesapa, de nem. Ugyanis józanul kell mennem nemcsak a temetőbe, hanem a későbbi vallási rendezvényekre is. Akkor menjünk.
A két Márton elhagyta a házat, és az utcán beszálltak a kombi kocsi hátsó ülésére.
Az autó elindult a temető felé.
XVI. Jelenet: Római ténykedése
1969.10.28. hétfő
Alkonyat után Bara Ferenc titkárával beszélgetett a püspök a Vatikán papi szállójának szobájában.
– Kedves Ferencem! Szerencsés volt a kirándulásunk! Életemben másodszor eljutottam Rómába, és találkoztam VI. Pál pápával.
– Szent Atyám! Nem kirándulásról van szó. Az október 11. és 28. között megrendezett püspöki szinódusra utaztunk ki.
– Jó titkárom! Én is kísértem a püspököt, amikor először jártam itt.
Az engem kinevező XI. Piusszal 1931-ben fiatal papként találkoztam, de püspökként nem, mert a szentatya a püspökké szentelésemet megelőző napon, 1939. február 11-én halt meg.
– Szent Atyám! Tudom, hogy a román terhelések miatt se XII. Piusszal, se XXIII. János pápával egyáltalán nem tudtál találkozni.
– Kedves Ferikém! A mostani volt a második rendkívüli szinódus. A püspökök ekkor a Szentszék és a püspöki karok kapcsolatával, illetve a püspöki karok tevékenységével foglalkoztak.
Alkalmunk volt találkozni a világegyház képviselőivel. Érdekes volt az összejöttöm a krakkói érsek Karol Jozef Wojtyla bíborossal.
– Tisztelt Szent Atyám, Drága Püspököm! Olyan fontos volt, hogy beszélgethetett VI. Pállal a katolikus egyház romániai helyzetéről.
– Jó titkárom! Készíthetsz feljegyzést arról, hogy elmondtam a szentatyának!
Bara Ferenc leült az asztal melletti székre, és elővette jegyzetfüzetét és örökíróját.
A püspök folytatta az előadását:
– A kommunista diktatúrában ellenséges az állam a vallásossággal.
A román kommunisták ténykedése közben nincsen remény a kompromisszumos megoldásokra. Pedig én tettem több kísérletet, hogy biztosítsam: a hívek ne csak vallásosak, hanem magyarok is maradhassanak!
Ám a pápa sajnálta, hogy a magyar egyházi vezetők az állammal való egyezkedés útjára léptek.
Említette, hogy Luigi Poggi érsek, a Vatikán keleti utazó nunciusa gyakran járt Gyulafehérváron, hogy a román Vallásügyi Osztály elképzelésével harmóniában, rendezze az állam és az egyház közötti viszonyt a közreműködésemmel.
Ám én tartottam magam ahhoz, hogy a betiltott és megsemmisített görög katolikus egyház vezetői nélkül (akik, számos katolikus pappal együtt börtönben sínylődnek) nem vagyok hajlandó az egyház helyzetéről tárgyalni, és elérni a jövőben, hogy Románia azt a benyomást keltse a világ előtt, mintha vallásszabadság volna.
– Szent Atyám! Bízol abban, hogy Ceausescu követni fogja a történelmi erdélyi hagyományokat!
21
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Kedves Hívem! Reménykedem – tartsunk egy közös imát!
– Vagy inkább holnap a kápolnában! Most feküdjünk le! Jó éjszakát!
XVII. Jelenet: Egy telefonos beszélgetés
1980.01.06.
Sokat csengett a telefon a gyulafehérvári püspöki palota hálószobájának a kisasztalán.
A javuló állapotú püspök felkelt az ágyából, és felvette a kagylót.
– Halló, Márton Áron vagyok.
– Dicsértessék a Jézus Krisztus! Gubik Mihály pap vagyok Kecelről.
– Mindörökké Ámen. Isten áldjon, kedves társam!
– Drága Márton Áron atyám! Megoszthatom véled Vízkereszt napján az életeseményemet? Ám ne vedd gyónásnak!
– Jézus urunknak is nehéz napja volt a mai; a pravoszlávok ezért tekinthetik születésének.
– Az én életem rosszabb volt, mint a körülmetélés. 1978. április 12-én súlyos autóbalesetet szenvedtem.
Hazai, valamint ausztriai – linzi és grazi – kórházakban nem tudtak mozgásszervi sérüléseimen segíteni: két mankóval, mások segítségével is alig tudtam mozdulni, járni.
Grazból elvitettem magamat Máriacellbe Mindszenty bíboros sírjához, kérve őt, járjon közbe értem, hogy még dolgozhassak Isten magyar népéért.
A sírkápolnában bemutattam egy szentmisét, s utána – saját magam és a jelenlevők nagy megdöbbenésére – mankók és mindenféle segítség nélkül, egyedül, biztosan tudtam már járni. Noha a sekrestyés figyelmeztetett, hogyha én vissza akarok menni Magyarországra, akkor ő ezt nem ajánlja.
Mondtam, hogy engem ez nem érdekel, én szeretem Mindszentyt és akit szeretek, azt senki előtt nem tagadom meg. Két mankómmal odabicegtem, közben megtámaszkodtam az oltárnál és elvégeztem a szentmisét.
Imám során mondtam, hogy azt a munkát szeretném folytatni, amit ő is korábban, meg te is elkezdtél. Hiszek az imádság erejében, mert a szentek közösségében minden összeforr.
Az áldás után átmentem a sekrestyébe, ahol a sekrestyés levette rólam a miseruhát. Mentem volna a kabátomért, mert hűvös idő volt, de nagyon hozzászoktam a mankóhoz, hiszen anélkül nem tudtam egy lépést sem tenni. Kerestem a mankót, s ekkor döbbentem rá, hogy ott maradt az oltárnál. Kifelé kivittem, de amikor visszajöttem, akkor már ottfelejtettem.
December 23-án mentem haza Magyarországra. Amikor a kalocsai érsek úr meglátott, azt kérdezte tőlem: „Édes fiam, milyen csodát tettek veled a grazi orvosok?”
Ezt válaszoltam neki: Érsek úr, nem a grazi orvosok gyógyítottak meg, hanem Mindszenty bíboros sírjánál gyógyultam meg.
Erre ő válaszul ezt mondta: „Erről ne beszélj soha!” Odajött a kancellár is, és azt mondta: „Már megint kezded, már megint olyat mondasz nekünk, amiről tudod magad is, hogy a szocializmusban nem szabad.
Ám kicsit ellenkeztem velük: Nézzétek, én olvastam a Bibliát, a vakon született esetét. Tudom, hogy hallgatni kell. De én nem tagadhatom le azt, hogy hol gyógyultam meg és nem is akarom.
Ott, még abban a pillanatban diszponáltak engem, falura helyeztek, ahová el is mentem december 28-án és végeztem tovább a munkát. Majd elmegyek ismét Máriacellbe, egy szervezett csoportos zarándokútra, és semmi mást nem kérhetek, mint azt, hogy Isten adja
22
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
meg nekünk, hogy olyan szellemben éljünk országunkban, mint ahogyan azt a prímás elgondolta.
– Kedves Mihály társam! Lehet, hogy én is meglátogatom Mindszenty bíboros sírját, mert én is reménykedem a gyógyulásban!
Isten áldjon, mert hallottam, hogy jól gondoztattad az anyaországba menekülteket.
– Jó egészséget, a Gondviselés segítsen, DOMINUS VOBISCUM! Viszonthallásra!
– Et cum spiritotu! Talán találkozhatunk!
A telefonálás véget ért.
A püspök atya ránézett a faliórára, majd felvette a köpenyét és elindult reggelizni.
XVIII. Jelenet: A halál közelítése
1980.09.27. szombat
A gyulafehérvári püspöki palota hálószobájában szombaton hajnalban a fekvő beteg hosszan beszélgetett az őt ápoló Kacsó Júlia testvérrel.
– Drága Szent Atyám! Milyen a halál előtt életérzésed?
– Kedves Testvér! Nem velem volt gond. 1980. április 2-án, püspöki működésem 42. évében II. János Pál pápa felmentett az egyházmegye kormányzása alól.
– Mi volt problémája Karol Jozef Woytilának?
– A pápát ne kritizáld! Hiszen ezt az egészségi állapotomra és életkoromra való tekintettel, már harmadszor kérte.
– Drága Szent Atyám! A betegsége félelmet gerjesztett.
– Kedves Testvérem! Van némi igazad. Négy napja, szeptember 25-én hajnali két órától sokszor ismételgettem: „Circumdederunt me gemitus mortis”. Azaz: megkörnyékeztek engem a halál félelmei.
– Szent Atyám! Emlékezzél: ezen a napon bent járt nálad unokahúgod, Szász Erzsébet. Majd Anna húgod a csíkszentdomokosi harangozó feleségét hozta el hozzád.
– Hiába ismertem meg őket, de beszélni nem tudott velük. Ezen a napon az orvosom is bent járt nála, aki ekkor összeszidott, Júliám, mert erőszakkal nem voltál hajlandó beadni a gyógyszereket.
Ekkor telefoncsengetés hallatszott a külső szobából, mert a belső telefont oda telepítették. Az apácanővér kiszaladt.
Miután visszatért, leült a beteg ágyára.
– Szent Atyám, Drága Mesterem! Szeptember 26-án és 27-én nagyon szenvedtél. Noha nem tudtál beszélni, csak csendesen jajgattál. Viszont elfogadtad a gyógyszereket, meg tettem egy kötést a nyakadra.
– Kedves Júliám! Köszönöm az ápolásodat! Mert amikor 27-én eljött hozzám Kolozsvárról Szim Lídia, a Szociális Testvérek Társasága romániai tartományfőnöke, elhozta Gy. Szabó Béla grafikusművésznek Márton Áron egy 390 SZÁMADÁSRA KÉSZEN hónappal korábbi születésnapjára szánt ajándékát. Az ajándék egy fametszet volt, ami a Jelenések könyve 22. része 2. versére utalva „Az Élet vize, élet fája” címet viselte. A fametszetet Gy. Szabó szeptember 25-i dátummal dedikálta is Márton Áronnak.
– Szent Atyám! A fametszetet a fekvőhelyeddel szemben, a Venczel Józsefné által küldött szegfűk közé tettük.
„Az Élet vize, élet fája” fametszet ott virraszt az utolsó éjszakáig Püspök Atyánk mellett. Nem mint szimbólum, hanem mint misztériuma életének.
23
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
– Kedves Júliám! Olyan szerencsés voltam, hogy itt maradhattam a püspöki palotában!
Jakab Antal püspöknek ezekben a napokban Rómába kellett utaznia az akkor zajló püspöki szinódusra, ezért Huber József püspöki helynök helyettesítette.
– Szent Atyám! Ma lesz, Szent Mihály napján volt az egyházmegye és egyúttal a gyulafehérvári székesegyház búcsúnapja. Ezen a napon volt az édesanyja halálának negyvenegyedik évfordulója is.
Harangoztak a templomban, mert meg fog kezdődni a búcsúmise.
– Szent Atyám! A mai nap napfényes, de hideg reggellel kezdődött. Az előbb, negyed kilenc körül kaptam a telefonüzenetet, el tudna-e menni a misére?
– Kedves Testvérem! Nem tudok felkelni. Az agónia beállt…
Kopogtak az ajtón.
Bejöttek többen látogatóba. Erőss Lajos igazgató, Bara Ferenc titkár, Júlia és Lea testvérek, meg itt tartózkodó húga, Anna néni és a konyhán dolgozó Margit házvezetőnő és Szabó kanonok.
Mivel a beteg nem beszélt már többet, ezért Szabó kanonok imát javasolt. Közben látták, hogy nem adott jelt, már nem tudott beszélni, de ahogy kétszer félig nyitott, üvegesedő szemeivel feléjük nézett. Az imák után Erőss igazgató úr a fájdalmas olvasót kezdte meg. Semmi hörgés, csuklás, vergődés.
Szabó kanonok megkérte az igazgatót:
– Drága Lajosom, Tisztelt Igazgató Uram, Kedves Barátom! Hívja el a káplánt, hogy adjon utolsó kenetet a régi püspök atyának!
– Kedves Atyám! Valaki mondta, hogy 27-én adott utolsó kenetet a plébános. Ma ő tartja a szentmisét.
A beteg kivételesen megszólalt:
– Kedves kanonok atya! Ha eltávoznék, akkor a temetésemre kérje meg dr. Lékai László bíborost, esztergomi érseket. Ugyanis a püspökünk nem biztos, hogy visszatér Rómából.
Odakint sűrűn szólt a harang – most lehetett az átváltoztatás….
A beteg csendesen lélegzett, külsőleg nem is lehetett észrevenni, csak Júlia testvér, aki a szívén tartotta a kezét, jelezte, hogy a szívverése megszűnt.
Bara Ferenc titkár odament a beteghez és megtapintotta a nyaki verőereket.
– Márton Áron atya meghalt.
A vendégek meg Júlia letérdeltek és elmondták a Miatyánkot, a Hiszekegyet és az Üdvözlégyet.
C) ZÁRLAT:
Szóljon a Boldogasszony anyánk… dallama, meg a Magyar Himnusz és a Szózat dallama (nem az ének a döntő)!
A zsidóság melletti kiállása miatt 1999. december 27-én a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a „Világ Igaza” címet adományozta a püspöknek. A post-mortem kitüntetést a bukaresti izraeli nagykövet 2000. június 20-án adta át Jakubinyi György érseknek.
Csíkszeredában Márton Áronról nevezték el a Római Katolikus (a kommunista időben Matematika-Fizika) Főgimnáziumot, ahol tanult fiatal korában.
Jelenleg boldog minősítéséből a szentté avatása.
24
Árpás Károly: Kövessünk példát az új évezredben! Márton Áron élete (filmnovella)
Felhasznált szakirodalom:
* Márton Áron in w3.org.wikipedia.hu – 2015.04.02.
* Virt László: Nyitott szívvel Márton Áron erdélyi püspök élete és eszméi Teleki László Alapítvány XX. Század Intézet Budapest 2002.
* Árpás Károly: Virányi Elemér emlékezete in Messze van Észtország… (Válogatott finnugrisztikai dolgozatok) Folia Estonica Tomus IX. Berzsenyi Dániel Főiskola Savariae, 2003.
* A szatmári egyházmegye jubileumi sematimusa Szerkesztette Ikyés Csaba Szatmári Római katolikus Püspökség Szatmárnémeti 2006 in w3.bibliotekalaurenziana.ro – 2015.05.12.
* http://eucharisztikuskongresszus.hu/pdf/KG_Mindszenty_9.pdf - 2015.06.21.

2016. április 28., csütörtök

ISKOLA MÁSKÉNT, A KÖNYVTÁRBAN

   Az "Iskola másként" program keretében, a Jókai Mór Általános Iskola előkészítő osztálya vett részt könyvtári foglalkozáson.
   Zólya Piroska tanítónénijük vezetésével érkeztek az előkészítősök. Könyvtárhasználati ismereteket közöltem velük, kicsit "búvárkodhattak", majd a kiválasztott meséskönyvekből a tanítónéni és jómagam olvastunk nekik.
  Animációs filmnézésre is jutott idő, megzenésített verseket is hallgattunk és együtt énekeltünk. Kellemes és hasznos nap volt, az esős időben jó választás volt ez a program.


video
video









video





2016. április 12., kedd

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA



                                  Ünnepeltünk a könyvtárban
http://kulter.hu/2016/04/111-eve-szuletett-jozsef-attila/
http://www.nlcafe.hu/szabadido/20160411/111-eve-szuletett-jozsef-attila/
https://www.youtube.com/watch?v=i3npFyXhbmI&nohtml5=False
https://www.youtube.com/watch?v=p_KU81B1mp4
https://www.facebook.com/nemzetikonyvtar/videos/10154823060679126/
http://turul.info/napok/kolteszet
http://port.hu/article/31029https://www.youtube.com/watch?v=O3U2JnCfC9U&nohtml5=False
https://www.youtube.com/watch?v=pmtiISkNKug
https://www.youtube.com/watch?v=K-i5gnZHsx8&nohtml5=False
http://vs.hu/magazin/osszes/enekeljunk-verseket-0411#!s0
IDÉZETEK


https://www.youtube.com/watch?v=4RN_uj4mv2w



http://meglepetesvers.hu/a-10-legszebb-jozsef-attila-idezet/

 Mi így ünnepeltük a Magyar Költészet Napját...

A Szent László-ház napközisei, nevelőjükkel, Venter Dezsővel, a Szivárvány Óvoda csoportjai, Blága Piroska és Barabás Izabella óvónőkkel és jómagam voltunk a rendezvény résztvevői.
Meghallgattunk pár videófelvételt József Attila életpályájáról, költeményeiből és megzenésített verseiből.

https://www.youtube.com/watch?v=7gFwtdcwfAU&nohtml5=False

 https://www.youtube.com/watch?v=1ov8x-JoXp0

Az iskolások plakátot készítettek A Magyar Költészet Napja cimmel. Együttműködve kiállítottuk az elkészített anyagot és a könyvtárban megtalálható József Attila köteteket is elhelyeztük, kiállításszerűen.

"Altató"-József Attila, zeneaudició, közös éneklés...

video
https://www.youtube.com/watch?v=-B0LvS2quUg
https://www.youtube.com/watch?v=a7O8wj7E7nQ&sns=fb
"Kertész leszek"-József Attila, zeneaudició közös énekléssel...
                                           video


Az óvodásokkal, két külön csoporttal szervezett tevékenységeinken,animációs feldolgozásban tekintettük meg az Altató cimű verset.
https://www.youtube.com/watch?v=CmqMEXSoyIo&nohtml5=False

 Nagycsoportosok, Blága Piroska óvónénivel...
 Kis-és középcsoportosok, Barabás Izabella óvónénivel.
Az Altató megzenésített változatát, Koncz Zsuzsa feldolgozásában hallgattuk meg és próbáltuk közösen énekelni.
video
   A filmélményt és a zeneaudicióval kapcsolatos élményeiket rajzokban is megelevenítették a gyerekek.
     "...szundít a labda..."

"... alszik a bogár, a darázs..."

"..a villamos is aluszik..."


"...alszik  a széken a kabát..."
 "...lehunyja sok szemét a ház..."
 "...aludj el szépen, kis Balázs! "