EMLÉKEZZÜNK 1848 Március 15-re!

Ünnepeljünk együtt  MÁRCIUS 15-én

  

Tusnádfürdő Város Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és kedves családját az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésre

Időpont: 2016.  MÁRCIUS 15.  11.00 óra

Helyszín: Milleniumi Emlékpark / Turulmadár emlékmű

Műsorvezető: Melles Mária alpolgármester

ÜNNEPI PROGRAM

9⁰⁰-11⁰⁰– Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület lovas felvonulása (Csukás, Állomás, Fenyő utcák)

11⁰⁰ – Ünnepség megnyitója / Lovas  huszárok fogadása

»       Kopjafa avatás - Nagy-Sándor József aradi vértanú emlékére a Csíkszéki Mátyás   Huszáregyesület részéről – Milleniumi Emlékpark

»       Ünnepi beszédek

         Az ünnepi előadások közreműködői:

»       Tusnádfürdői Kisboldogasszony egyházi kórus

»       Újtusnádi Pro Musica fúvoszenekar

»       Bicske Város - testvértelepülés

»       Jókai Mór általános iskola diákjai

»       Gyöngyvirág egyesület ifjai

13⁰⁰ - Koszorúzási ünnepség a Turulmadár emlékműnél

Himnuszok

 A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

Nem megfelelő időjárás esetén az ünnepi műsorok a római katolikus templomban lesznek megtartva!

Koszorúzási igényüket kérem jelezzék a 0745089687-es telefonszámon.

                                                                          

 Szervező: Tusnádfürdő 

 Polgármesteri Hivatala

 https://www.youtube.com/watch?v=Xk9YxXhi0rQ

http://www.agraroldal.hu/marcius-15-forradalom.html# 

https://www.youtube.com/watch?v=hlGzVvVNCVA 

https://www.youtube.com/watch?v=pGstQJiaVMY

http://netfolk.blog.hu/2013/03/13/szendrey_julia-_neki_koszonhetjuk_a_kokardat

https://www.youtube.com/watch?v=uz3WpABLc-E

https://www.youtube.com/watch?v=xXhbqmq21VY

https://www.youtube.com/watch?v=k1Wj846z8Og 

https://www.youtube.com/watch?v=nZDOF9890kg 

https://www.youtube.com/watch?v=HNSBD20UodY 

https://www.youtube.com/watch?v=xT4FEUBM5GA 

https://www.youtube.com/watch?v=XAo0u7_zbcg 

https://www.youtube.com/watch?v=B7lerLj-j_Q 

https://www.youtube.com/watch?v=gJyk2Vspf1w 

 https://www.youtube.com/watch?v=ZcdMgCb2thg

https://www.youtube.com/watch?v=UPKVtYW4J4o 

Tamási Áron felolvasó maraton

   Február 23-án, a Jókai Mór Általános iskolával közreműködve csatlakoztunk a VIII.alkalommal megszervezett nemzetközi felolvasómaraton felhivásához.

   Délelőtt folyamán az iskola volt a felolvasómaraton helyszine.
Az I-IV. osztályokban két mese-novella került felolvasásra, a "Hazug sün" és a "Szerencsés Gyurka" cimű elbeszélések, kisebb osztályokban a tanitónénik felolvasásában, III.-IV. osztályokban a diákok is bekapcsolódtak a közös felolvasásba.
http://mek.oszk.hu/01000/01093/html/08.htm#cim76
http://mek.oszk.hu/01000/01093/html/05.htm#cim32
   AZ V-VIII. osztályosok a soron következő esemény ráhangolodásaként a könyvtár blogján, Tamási Áronra emlékezvén.... közzétett bejegyzést tekintették meg, majd hangoskönyv formájában a "Bölcső és Bagoly" "Ajánlás"-t hallgatták meg.
http://mek.oszk.hu/02900/02970/mp3/2021af00.mp3
   Ezt követően rajtolt a felolvasó maraton, egy részletet olvastam fel a "Bölcső és bagoly"Tamási önéletrajzi regényéből ,ajánlva, hogy elolvassák a regényt teljes egészében.
Továbbá, Köllő Zsófia magyarszakos tanárnő felolvasásában hallgatták meg az elhiresűlt idézet részletét"..mi célunk a világon..? "

 " Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával.
Lassan felálltam és azt mondtam:
- Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." (Ábel Amerikában)

A diákok felolvasásában az "Egyenes Tóbiás" cimű novella hangzott el. A szöveget megjelenitettük kivetitve , hogy tudják követni egyénileg is a hangos felolvasás alatt.
http://mek.oszk.hu/01000/01093/html/05.htm#cim37

Délután tovább folytatódott a felolvasó maraton, ezúttal a Városi könyvtárban, a Szent László napközi-otthon gyerekeit vontuk be a közös olvasásba.

TAMÁSI ÁRON FELOLVASÓ MARATON – VIII. nemzetközi felolvasó maraton

Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

„Törzsében székely volt, fia Hunniának…”

„…ülünk merengve világ-nagy
kristály-mesefád alatt,
rózsaszín tűzárnyékban,
rád gondolunk mi,
ittmaradottak és utódok…”

„…hosszú útra indulsz,
drága Tamási Áron…
Te is a Szabály részese,
megátkozottja és fölemeltje vagy, …
mint minden szólni-tudó,
jajgatni-tudó, sírni-tudó
énekelni-tudó, vagy
kristálylétbe-épített hallgatag,
kőbe-építkezett
megőrző merengés.”
                                     Juhász Ferenc

 Írásművészetének, szépségeszményének, emberségének ihletforrása Farkaslaka, az "angyali falu". Már kora gyermekségétől magába szívta a hagyományok tiszteletét, a népszokások gyakorlását, a babonás hiedelmek iránti érdeklődést, a népköltészet szeretetét. Játékos képzelete a mindennapok valóságából - a "nehéz szegénység", a mostoha természeti viszonyok, a társadalmi elszigeteltség, a komor történelmi események - egy mesebeli világba menekíti.

Fogékonyságát a költői szépségek iránt édesanyja alakította: "Anyám virágos ágakat mutogatott nekem, melyeken harmatosak voltak a levelek, virágai játékosan villództak a változó fényben, s azoknak szirmai céltalanul szálldostak néha, mint a pelyhek".

Amihez Tamási Áron hozzáért, az menten megszépült. Az ő szemén keresztül a valóság mesevilág, nála a sötétség is tündérfényekkel világít. De Tamási Áronnál a mese is a valóság súlyosságára és bánataira vall; az ő szemén keresztül az állatok és a fák is a világ nagy összefüggéseit példázzák; nála ugyan minden agyafúrt székelységgé válik, de az ő székelysége maga az ezerarcú emberiség. A lélek nagy gyönyörűségei közé tartozik Tamási Áron novelláit olvasni, és ez a nagyon nagy, nagyon művészi novellaíró úgy mellékesen kitűnő regényeket és igen egyéni hangú, szívhez szóló, jó drámákat is írt.

Székely volt, és ez meghatározta látásmódját is, stílusát is. A székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák és nem utolsósorban tréfák, játékok, szelíd ugratások ugyanúgy mindvégig befolyásolták képzet- és képzeletvilágát, mint nyitott szemű érdeklődése minden iránt és csukott szemű hajlandósága a misztikumokra. Tamási mindent látott, ami látható volt a körülvevő való világban, és mindenről a nehéz munkával dolgozó emberek vélekedése szerint válaszolt. De Tamási azt is látta, ami nem látható, amiről az ember azt sem tudhatja, van-e vagy nincs, ami kívül esik a való világon. Nem ítélheti meg helyesen Tamási Áron egyéniségét és életművét, aki nem veszi tudomásul, hogy egyszerre volt tényekhez ragaszkodó realista és lelke mélyéig vallásos ember, aki a végső döntést az emberen túlról várta. Nem egy bizonyos tételes vallásnak volt dogma szerinti hívője, semmi sem állt távolabb tőle, mint bárminő dogmatizmus; ennél sokkal játékosabb lélekként élte életét. De misztikus sejtelmekkel remélt tapasztalaton kívüli, nemcsak nem ismert, de meg nem is ismerhető eredetű segítséget az ember jogos igényeihez. Azt azonban jól tudta, hogy magamagától még a mennyei segítség sem jön el, ha mi magunk nem teszünk okosan a saját érdekünkben. Kedvesen ravasz, mókás kedvű szegényemberei körülbelül úgy gondolják a nagy igazságszolgáltatást, hogy „segíts magadon, isten is megsegít". Ámbár néha ezek a szegények gyanakodni kezdenek, hogy hátha még az életen túl is olyanfajta világ van, mint egy átlagos székely faluban, és talán a mennyei hatóságok is előnyben részesítik a gazdagot a szegénnyel szemben, hát akkor jobb az örök halál, mint a feltámadás. Erről szól az egyik legeslegszebb és legtragikusabb humorú novellája, a Rendes feltámadás.

http://mek.oszk.hu/01000/01093/html/04.htm 

http://www.kendy.eoldal.hu/cikkek/tamasi-aron--novellak.html

http://www.hotdog.hu/irodalom/egy-kis-olvasnivalo/tamasi-aron-oreg-pillango 

Székely faluban született, székelyföldi kisvárosban érettségizett. Ki akart törni az elődök paraszti életformájából, méghozzá nem is a szellemi élet, hanem a városi-polgári életforma felé. Ezért megy a gimnázium után kereskedelmi akadémiára, majd annak elvégzése után banktisztviselőnek. Azután szűknek érzi Erdélyt, s mintha mindenestül szakítani akarna származása hagyományaival, huszonhat éves korában kivándorol Amerikába. Pedig akkor már egy novellájával Kolozsvárott pályázatot nyert. De írói magamagát Amerikában találta meg. Ott lebbentek elébe látomásként az elhagyott otthon képei, emlékei, hagyományai. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. Az irodalom azonnal felfigyelt rá: a romániai is, a magyarországi is. Erdély hazavárta ezt a mindenkinél erdélyibb hangütésű írót. És a következő évben Tamási Áron haza is tért. Ettől kezdve javarészt Erdélyben élt a felszabadulásig, majd a felszabadulás után Magyarországon. De amikor még romániai lakos és a romániai magyar irodalom ünnepelt írója volt, már a legolvasottabb, a legkedveltebb írók közé tartozott Magyarországon is.

Gyors egymásutánban jelennek meg novelláskönyvei. És az olvasóknak tudomásul kellett venniük, hogy ez a tündéri bájú író a szegények igazságának kemény szószólója, aki még parasztfelkeléssel is rémíti az úri világot (Hajnali madár). De aki nem akart odafigyelni az író társadalmi-politikai igazságaira, azt elbájolta a mese, a komor valóság fölött lebegő derű és humor. Már a húszas-harmincas évek fordulóján nyilvánvaló volt, hogy Tamási Áron a legnagyobb magyar novellisták közé tartozik.

Közben egymás után jelentek meg regényei is. Előbb A szűzmáriás királyfi, amelyet javarészt még Amerikában írt, s csak végső csiszolása készült el otthon. Tragikus történet a természet igaz törvényei szerint élni akaró székely diákról, aki összeütközik a társadalom embertelen törvényeivel. Kevés műben érződik ennyire az író misztikumra hajlandó világszemlélete. A helyzetek kritikai erővel reálisak, a hangvétel közel áll a balladához, a megoldások valóságon kívüliek: költői mű, de nem realista regény. Annál realistább, de legtávolabb is áll Tamási életművének egészétől a Címeresek, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolja meg. Jó regény, de más is megírhatta volna. Ezek után következett a főmű: az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, a talpraesett székely favágólegény mesébe illő, mesevarázsú története, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában. Ábel megjárja írójának útját: a természet világából eljut a városba, onnét a nagyvilágba. Végül tapasztalatainak eredményeként visszamegy a természetbe. Szemléletével lehet vitatkozni, van benne sok romantikus antikapitalizmus, Ábel a megismert polgári világ elől nem előrelép, hanem hátra; akár XX. századba tévedt rousseau-izmusnak is mondhatnók ezt a magatartást. De költészetével, különösen az első rész költészetével, nem lehet vitatkozni: fenyőillatú remekmű, századunk egyik legszebb magyar regénye.

Ábel történeteiben semmi misztikum: csak természetszeretet és a polgári világ kritikája. Annál erőteljesebben tör ki a misztikum a következő regényben, a Jégtörő Mátyásban. De olyan bájosan játékos könyv, hogy akár a misztikumát is csupán játéknak tekinthetjük.

S mindezek közben Tamási sikeres drámaíróvá nőtt. Elbeszélő erényeit át tudta menteni a színpadra is.

A felszabadulás idején mindenki úgy tekintett rá, mint a legnagyobb élő írók egyikére. Ettől kezdve politikai méltóságokat is betölt, de alkata szerint nem gyakorlati politikus, az ő világa az irodalom. Egy ideig még ugyanabban a modorban ír, mint azelőtt. De az ötvenes évektől kezdve fokozódik igénye a valóság ábrázolása iránt. Stílusa változatlanul szép, de a meseszerűség helyét egyre inkább a történelmiség váltja fel. Regényes önéletrajza, a Bölcső és bagoly egyben a székelység útját és életkörülményeit elemzi, megmutatván, honnét indult és hogyan emelkedett ki az író.

ajánlás..http://mek.oszk.hu/02900/02970/mp3/2021af00.mp3 

 Az 1848-ról szóló Hazai tükör történelmi regény: a Székelyföld és benne egy székely legény története a szabadságharc idején. Erre a művére kapta meg az író a Kossuth-díjat. Majd a Szirom és Boly kifejezetten „mai tárgyú" regény, nem is Erdélyben játszódik, hanem a Dunántúlra telepedett bukovinai székelyek között. Itt már termelőszövetkezetről, a szocialista építésről van szó, természetesen Tamási-stílusban. De témavilága bizonyítja, hogy jelen volt, és jelen akart mindig maradni.

Most is jelen van, már halála pillanatában nemzeti klasszikus volt. Az Ábel a rengetegben és néhány novellája ott sorakozik a magyar széppróza legelső sorában.
                                                                        http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/tamasi.htm

Tamási-emlékmű (a Templomdombon, a sírkert előterében) Szervátiusz Jenő és fia, Tibor alkotása (1972-74).

Tamási művének és hitvallásának értékeit vetíti elénk.

A Tamási-emlékmű a Hargitáról, a tizenhétfalusi legelőről, Medveferedőből (ahol az "Úr asztala" nevet viselte) ide szállított, 3 méter magas, átlag 1 méter széles, közel 2 m3 nagyságú, 8 tonnányi andezitsziklából készült.

Sütő András szavaival "több tonnás hegyibeszéd" Tamási hőseit ábrázolja: Magdót, az "Énekes madár" ifjú szerelmesét, Jégtörő Mátyást és az ördögöt, akit megbicskáztak a csíkszentmihályi farsangon (Ördögváltozás Csíkban), meg Ábelt, a hargitai pásztorfiút, aki Amerikában döbbent rá az igazságra: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...".

 Tamási Áron sírja

A székelység nagy írója Farkaslaka nyugati szélén, a római katolikus templom és temető mögötti virágos parkban, a két cserefa között nyugszik.

 Kányádi Sándor (1966) verséből idézzük:

"Kívánhat-é ember többet / Derékaljnak szülőföldet / S két cserefa tömött árnyát / szemfedőnek."

 Kányádi Sándor: Tamási Áron sírjára

„Négy szép holló talpig gyászba
rászállt a két cserefára.
Tövig égtek a villámok,
ragyog újra a magasság,
leng a fény a lomb közt, mint a
kaszák, mikor fölakasztják.
Ősszel aztán a két vén fa
bronzba önti lenn a hantot;
jönnek majd és megcsodálják,
mint egy ledöndült harangot.
Farkas üvölt, öltözködnek
a hollók majd patyolatba;
csillagot tart ölelőleg
karjaiban a két nagy fa.
Kívánhat-é ember többet:
derékaljnak szülőföldet
s két cserefa tömött árnyát

szemfedőnek.”

A sírhelyhez a parkoló mellett emelt székelykapu (a rovásírásos székelykaput Jakab Árpád agrármérnök faragtatta Máréfalván) alatt áthaladva, egy kis sétányon juthatunk. A sír mögött a Tamási-emlékművet tekinthetjük meg.

Tamási végakarata volt (olvasható az 1966. május 19-én kelt végrendeletében), hogy szülőfalujában, Farkaslakán helyezzék örök nyugalomra.

Tamási Áron:

„…jól ismerem ezt a patakfolyót,…
Farkaslakát sohasem felejti el,
még a tengerben sem,
öreg csepp korában…

…a falu havasi birtokán
kibuggyan a földből, és az illatos,
ünnepélyes csendben
meglátja a rengeteget!”

„… odateszem a virágokat
az apám sírjára…
mozdulatlanul nézem a földet, és
az jut eszembe, hogy valamikor
én is itt fogok feküdni.” 

 Idézetek:

"A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt. "

" Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan. "

 

"Az irodalom azon múlik, hogy miképpen tesszük a szavakat egymás mellé."

Tamási Áron: Vadrózsa ága (részlet)

 "  Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával.
Lassan felálltam és azt mondtam:
- Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk."

A felolvasó maraton résztvevőit könyvjelzővel jutalmazzuk.

 

Proiectul interregional a bibliotecarilor din judeţele Harghita şi Covasna

In link-ul de mai jos se poate citi in detalii despre tema intrunirii..
http://biblhr.blogspot.ro/2016/02/proiectul-interregional-bibliotecarilor.html

Programul a fost un schimb de bune practici între bibliotecarii şcolari din cele două judeţe amintite, în ceea ce priveşte motivarea colegilor şi dezvoltarea competenţelor de lectură ale elevilor.

Mulţumim pentru ajutorul acordat de bibliotecara orăşenească din Băile Tuşnad, Urkon Judit. Mulţumim şi domnului inspector de limbă şi literatură maghiară din judeţul Harghita, Dáné Szilárd pentru sprijinul acordat pentru buna desfăşurare a programului.

Organizatorii programului: Kiss László din judeţul Covasna, Borbé Levente şi Egyed Daniela din judeţul Harghita.

Fotografii: Borbé Levente

Borbé Levente,

Colegiul Naţional „Márton Áron”, Miercurea Ciuc

Hargita és Kovászna megyei iskolai könyvtárosok szakmai találkozója

Az alábbi linken olvasható a teljes beszámoló... http://hriskkonyvtaros.blogspot.ro/2016/02/hargita-es-kovaszna-megyei-iskolai.html

Pénteken, 2016. február tizenkettedikén délelőtt tíz órai kezdettel került sor a Hargita és Kovászna megyei iskolai könyvtárosok közös szakmai – módszertani találkozójára, amelynek a tusnádfürdői Közösségi Ház adott otthont. A találkozó témája: A könyvtári munka hatékony ösztönzése volt. A találkozón részt vettek a két megye iskolai könyvtárosai, a Háromszéki román, latin és könyvtár szakos tanfelügyelő, Pandele Maria, valamint a rendezvény házigazdája: Urkon Judit, a tusnádfürdői városi könyvtár könyvtárosa.

 Külön elismerést érdemel Urkon Judit, a tusnádfürdői városi könyvtár könyvtárosa, aki önzetlen segítségével megkönnyítette a találkozó szervezését. Ugyanakkor köszönet illeti Dáné Szilárd magyar nyelv és irodalom szakos tanfelügyelőt, hogy támogatta a szakmai nap gördülékeny kimenetelét.

Szervezők: a szakmai nap ötletgazdája Kiss László Háromszékről, valamint Borbé Levente  és Egyed Daniela Hargita megyei részről.

Fotók: Borbé Levente

Borbé Levente,

Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda

A MAGYAR KULTÚRA NAPJA

    Január 22-én,  Magyar Kultúra Napján, A magyar kultúra Tusnádfürdőn cimű előadássorozattal köszöntöttük egyidőben a  Hymnusz születésnapját is.
Ez alkalomból megemlékező ünnepségünk rendezvénysorozata, a Közösségi Házban kapott helyet.
Az esemény megszervezésében és lebonyolitásában közreműködtek a Jókai Mór Általános Iskola diákjai és tantestülete valamint a Városi Könyvtár.
 A Jókai Mór Általános iskola honlapján, az alábbi linken http://jokaiiskola.ro/index.php/hu/esemenyek/magyar-kultura-napja-2016/ megtekinthető műsorunkról az összeállitás, fotókkal.

Bevezető gondolatként egy kisfilmet hallgattunk meg, amely rávilágitott az esemény jelentőségére
 és ráhangolt az Ünnep, a mi ünnepünk közös megélésére.

https://www.youtube.com/watch?v=QQMM_-rhMaQ

 Ünnep-köszöntő beszédemben, Kölcseyt méltattam , Főhajtás csillagok vándora cimű verssel állitva emléket nemzeti imánk, a Hymnusz költőjének.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt a Magyar Kultúra Napja alkalmából.

Minden nemzet  életében vannak jelentősebb események, ünnepnapok, amikor felöltöztetjük lelkünket, elménket, szivünket, hogy fejet hajtsunk szóban, dalban, művészeti alkotásokban azok előtt akik voltak, akik alkottak, szóltak és mertek…

A Magyar Kultúra napja, Kölcsey Ferencz-Hymnuszának  születése napja is egyidőben, ugyanis 1823 ban e napon, január 22-én fejezte be megirását,Isten aldd meg a magyart! kezdetű  nemzeti imánknak…Boldog születésnap gyanánt Kölcsey Ferencz tiszteletére szóljanak az alábbi sorok :

Főhajtás Csillagok vándora

Kölcsey Ferenc

Alázattal hajtok fejet előtted Kölcsey Ferencz!

Te adtál e népnek nevéhez méltó Égi éneket,

Mely Himnusz a magyar nép zivataros századaiból,

Mely népet e rút világ milliószor megtiport!

E költeményed tán' Isten szájából származik,

E költeményed erőt ád, ha a kéz hanyatlik!

Büszkeséggel tölti el azt, kinek e Hon mindene,

Büszkeséggel tölti el azt, ki e Magyar Föld gyermeke!

Meggyötört lelkünknek olyan ez, mint Égi Manna,

Új tűz támad abban, új ritmusra dobban!

Véled együtt kérem most én is a Jóistent:

Áldja meg a magyart jókedvben, bőségben!

Hisz' megszenvedte már e nép a Múltat s Jövendőt!

Himnuszod zengve teremtsen szebb esztendőt!

S mikor érzed, hogy a szív fárad, a Hit lanyhul,

Tekints le ránk jó Kölcsey Ferencz a magasbul!

S juttasd eszünkbe felejtett Himnuszunk

S juttasd eszünkbe, mi magyarok nem alhatunk!

Juttasd eszünkbe azt is, vélünk a Jóisten,

Ki kész reá, hogy nékünk sok Hazafit teremtsen!

Mint amilyen Te is voltál jó Kölcsey Ferenczem!

Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, arról, amely jelzőjét és minősítését adhatja létünknek, amely megkülönböztet bennünket más népektől. Ez a magyar kultúra.

Kodály Zoltán szavaival élve:

"A magyar kultúra örök harc a hagyomány (népi műveltség) és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint, Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s ezt is szervesen magába olvasztja...”

Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.

Nem véletlen, hogy értékeink, kincseink közül éppen nemzeti himnuszunk születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Nem csak a magyar sors, magasztos történelmünk viharos évszázadai sejlenek föl gyönyörű himnuszunkban, hanem a nép által átörökített, megőrzött - tudatunkban folytonosan jelenlévő és belőle építkező - kultúra is. Így az oly sokszor énekelt vagy idézett sorok között - "Isten áldd meg a magyart" - mindig ott dobog, ott lüktet a közismert "Megismerni a kanászt" kezdetű pásztornóta is, amely kultúránk közös kincse. Mert ahogyan Kodály Zoltán írja: "Az az igazság, hogy a földműves nép közt fennmaradt dalok java, valamikor az egész magyarság tulajdona volt... ez az a közösség, ahol egy érzésben találkozhat az egyszerű pásztor, a nemzet bármely nagyjával, ahol mind a kettő csak ember, és annyit ér, amennyire ember."

Szívből kívánom  , hogy e mai nap igazi ünnep legyen, Aranyosi Ervin felhivása minket is kötelezzen s nemcsak e napon:

Magyar Kultúra Napja van,

szeressünk hát mindannyian!

Játszunk egy élő szerepet,

s vezessen jóság, szeretet!

   Ez követően ppt bemutatóra került sor, amely összefüggéseiben mutatta be a Magyar Kultúra Napját a Hymnusz születésnapjával való nem véletlenszerű egybeesését.

Köllő Zsófia, magyar irodalom szakos tanárnő előadasában hangzott el a Hymnusz, teljes szövegével, szavalva.

A kiállitás anyagát, a témába illeszkedő, könyvtárunkban is megtalálható, fellapozható könyvekből bocsájtottuk megtekintésre, kiemelve Kölcsey Ferenc kései remekművét,  Parainesis Kölcsey Kálmánhoz cimű irását.

   A Jókai Mór Általános iskola tanulói által készitett fali-hirdetőkön, Magyar kultúra Tusnádfürdőn cimmel, városunk hirességeiről, szépségeiről, értékeiről tanuskodó  fotókat és bejegyzéseket tekinthettünk meg, amelyek helyi jellegzetességű kultúránk részét képezik és szervesen beépithetők egyetemes kultúránk kincsei közé.

         

  A kisfilm is arról tanuskodik mennyi értékkel bir kisvárosunk a nagyvilágban. A mi kötelességünk, hogy felfedezzük, ápoljuk és továbbitsuk, nem utolsó sorban büszkélkedjünk vele.

   A magyar kultúra nevében elhangzott a másik hires nemzeti költeményünk, Vörösmarty Mihály Szózat cimű verse.

Kőműves Kelemenné népballada hangzott el, a Jókai Mór iskola diákjai tolmácsolásában.

Népdalokat énekeltek, Lázár Réka és Maksay Irénke.

Népdalcsokor, betanitotta Lázár Annamária tanitónő.

Népdalokat énekelnek, Lázár Réka és Maksay Irénke.

A Jókai Mór Iskola diákjaiból álló néptánccsoport tánca, betanitották Zólya Piroska és Zólya Zsombor.

Magyarlapádi táncok..leányos..

Legényes táncok..

Mezőségi táncok..

Záróakkordként a Hymnusz meghallgatása volt a következő műsorszám, majd közös énekléssel zárult ünnepélyünk.

https://www.youtube.com/watch?v=HuBf9M4Et_8