Beköszönő

Szeretettel köszöntjük a Tusnádfürdői Városi Könyvtár jelenlegi és potenciális olvasóit, felhasználóit, valamint a könyvtár Internetes naplójának (blogjának) követőit.

Vă salutăm cu drag, stimați cititori și utilizatori actuali și potențiali al bibliotecii orășenești din Băile Tușnad!



2016. december 29., csütörtök

Év vége felé



Ez év fontos dokumentumai könyvtárunkat illetően:
1. Országos szintű-ANBPR szakmai kiértékelése 2016-ból


2. CD-ETA Európai digitalizálási programjához való csatlakozás, helyi érintettek csoportjában










Prezentarea activităților-powerpoint ,dezbatere pe tema ROF și proiecte de dezvoltare în privința bibliotecii, in ședința consiliului local, din 29.12.2016.
RAPORT
privind aprobarea Regulamentului de Organizare și Funcționare (ROF) a BIBLIOTECII ORĂȘENEȘTI din BĂILE TUȘNAD

Cea mai potrivită cale spre cunoașterea și aplicare a legii este includerea expresă a prevederilor legale în regulamentele de organizare și funcționare  ale bibliotecilor,  aprobate prin hotărâri ale consillilor locale.
            Proiectul ROF  a fost inițiat si elaborat (pe baza Legii 334/2002,Lege a bibliotecilor din România ) de către Biblioteca Județeană Kajoni Janos din Miercurea Ciuc, cu rol de cenrtu metodologic  tuturor bibliotecilor publice din județul Harghita.
            Biblioteca Județeană își asumă responsabilitatea de a manifesta atribuția metodică prin elaborarea documentelor-cadru și  a metodologiilor, prin  susținerea în fața autorităților locale a rolului bibliotecii în comunitate, prin sprijinul constant acordat bibliotecilor pentru îndeplinirea rolului legal, prin medirea eventualelor situații conflictuale și găsirea unor soluții acceptabile pentru toate părțile implicate. 
 ROF, îndeplinind funcția de regulament-cadru, poate fi completat ori de câte ori este necesar, cu hotărâri noi, în concordanță cu specificul local, cu condiția respectării legislației în vigoare.
Un regulament stabilit și asumat de autorități devine obligatoriu la nivel local, statuează și conștientizează normele necesare și îmbunătățește comunicarea între finanțatorii, furnizorii și beneficiarii serviciilor de bibliotecă.
Evidențiez câteva aspecte legat de activitea bibliotecii.
Biblioteca Orășenească din Băile Tușnad este o bibliotecă publică înființat și finanțat de către autoritatea locală, Primăria Orașului Băile Tușnad.
Potrivit Legii 334/2002, Biblioteca Orășenească din Băile Tușnad se încadrează  în sistemul național de biblioteci publice.
Art .1 (e) bibliotecă de tip enciclopedic pusă în slujba unei comunități locale (Băile Tușnad) , (la noi,ca particularitate aici se includ  și turiștii-utilizatori sosiți in stațiune).
Biblioteca  în general, precum și Biblioteca Orășenească din Băile Tușnad este o instituţie specializată care are ca atribuţii principale constituirea, organizarea, prelucrarea, dezvoltarea şi conservarea colecţiilor de cărţi, publicaţii seriale, a altor documente de bibliotecă şi a bazelor de date şi de a facilita utilizarea acestora în scop de informare, cercetare, educaţie ; iniţierea , organizarea şi desfăşurarea de proiecte şi programe culturale, inclusiv în parteneriate cu autorităţi şi instituţii de profil ( legea bibliotecilor 334/2002).
Atribuţiile descrise de Legea bibliotecilor oferă cadrul general  pentru organizarea de activităţi care urmăresc obiective precise, deci biblioteca este  menită:
  să ofere documente pentru întreaga populaţie;+ deservirea turiștilor sosiți în stațiune;
   să reprezinte un centru cultural şi educaţional pentru comunitate;
  să ofere acces la cultură şi la universul informaţional;
 să ofere informaţii privitoare la colecţii;
  să deţină un serviciu de informare şi de acces la informaţii;  să îndrume utilizatorii în căutarea documentară independentă;
 să prelucreze informaţiile locale;-începând din 2016 am intrat în programul de digitizare a valorilor culturale locale, prin Proiectul Europen CD-ETA;
 să organizeze o reţea de voluntari, sprijinitori ai bibliotecii; 
 să organizeze evenimente şi servicii culturale şi totodată să intre în circuitul evenimentelor organizate în comunitate;-descrierea programelor derulate pot fi consultate pe site-ul bibliotecii: http://bibliotusnad.blogspot.ro/, inițiat și administrat de mine, din 2010.
Activitățile  bibliotecii se referă  atât la activitățile permanente, care includ serviciile bibliotecii (împrumut la domiciliu, consultare pe loc, serviciul Biblionet) cât și activitățile cu caracter ocazional, pe baza proiectelor  incluse în calendarul de activități, fiind consemnate și documentate prin materiale audio-vizuale pe blogul bibliotecii.de fapt realizat cu acest țel.
Prin aprobarea și  aplicarea –Regulamnetului de organizare si funcționare (ROF) vom avea un document legislativ la îndemână, care sperăm să ne ajute și în privința îmbunătățirii activităților noastre.
Legat de ROF, am participat la ședința  din data de 24 noiembrie a.c.  de fapt la  reuniunea metodică a bibliotecarilor din bibliotecile publice din judeţul Harghita. Reuniunea a  avut loc la Biblioteca Judeţeană, cu participarea preşedintelui Consiliului Judeţean Harghita,.Tema reuniunii metodice a fost aplicarea Regulamentului de organizare şi funcţionare al bibliotecilor precum şi dezbaterea problemelor actuale ale bibliotecilor şi ale bibliotecarilor. Borboly Csaba, preşedintele Consiliului Judeţean Harghita, a prezentat pe scurt posibilităţile de intervenţie ale Consiliului Judeţean în favoarea bibliotecilor, a trecut în revistă programele finanţate până în prezent în vederea dezvoltării bibliotecilor din judeţ şi s-a referit concret la felul cum bibliotecile pot solicita şi obţine sprijinul Consiliului Judeţean.

2016. december 27., kedd

KARÁCSONY VÁROSUNKBAN








    Istentől megáldott ünnepet és életet! Köszönet mindazoknak, akik által megvalósult e csoda:)-Géza Atya bejegyzéséből..

      A Szent Anna Ifjusági Központ bejegyzéséből....Ez a gyönyörű Betlehem, egy igazi közösségi összefogás eredménye. A helyi Plébánia, a Hivatal, több civil szervezet, külföldi önkéntesek és rengeteg civil ember közös munkája.
Nagyon örülünk, hogy részese lehettünk, mi nagyon büszkék vagyunk az eredményre és a helyi közösségre! Kérünk mindenkit, vigyázzatok rá. Az ünnepi aktualitása mellett pedig lehet egy szimbóluma annak, mire képes egy közösség ha összefog!
Gratulálunk mindenkinek aki részt vett benne.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kivánunk mindenkinek!




















ADVENT 2016-ban



 TUSNÁDFÜRDŐN 2016-BAN









Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
gyõzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
                                   Ürögdi Ferenc


2016. december 5., hétfő

Mikulás-járás



Sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett az olyan nagy gonddal kifényesített csizmába.

Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jócselekedeteknek szánta. Sok száz évvel ezelőtt élt. Nem fehérprémes bundában, hanem vörös palástban járta csendben a várost, s adakozott a szegényeknek- kinek mire volt szüksége.

https://www.youtube.com/watch?v=R4eWor4jb7k

https://www.youtube.com/watch?v=U28KZY3yY1M

https://www.youtube.com/watch?v=lzcdUVBEoC0&list=PLSTnHZXLK2xi0OCELYqg9kUyTrEsm8Cy7

https://www.youtube.com/watch?v=_xtThriF5xU


Csengő csendül csingiling, csizma koppan odakint.
Kopogtatnak, kopp-kopp-kopp nyissuk ki az ablakot!
Nini, a jó Mikulás! Ő az bizony, senki más!
Ősz szakálla földig ér, tornyos süveg a fején.
Havas bunda a vállán, nehéz puttony a hátán.
Puttonyában minden jó, piros alma, mogyoró,
alvós baba, kispuska, képeskönyv és trombita,
kishegedű huj, huj, huj hosszú virgács juj, juj, juj!
Jó Mikulás bácsi nagyon régen vártunk,
tessék csak bejönni oly szívesen látjuk!

Mesék-történetek Mikulásról
Szent Miklós püspök-Mikulás
A z egyszeri királynak volt egy gyönyörű és nagyon okos leánya. Apja
mindent megadott neki, a széltől is óvta, szolgák lesték minden óhaját.
Egyszerre mégis egy furcsa, titkos betegség kezdte gyötörni. Napról-napra
búskomorabb lett, már senki sem látta mosolyogni. Elgyengült, sorvadozott, az
ágyból kikelni sem volt ereje. Minden életkedve elszállt. Apja híres orvosokat,
bölcseket, tudósokat hívatott, de a betegséggel egyikük sem tudott mit kezdeni.
Egyszer egy öregember érkezett, távoli vidékről. „Én meggyógyítom a
hercegnőt, felség!” – mondta a királynak. Belépett a lány szobájába, karján egy
fedeles kosárral. „Viseld gondját!” – szólt a némán, sápadtan, lehunyt szemmel
heverő lányhoz. Azzal otthagyta a kosarat és elment. A lány nagy nehezen
kinyitotta a szemét, kinyújtotta a karját, s felhajtotta a kosár fedelét. Éles sírás
hangzott fel a kosárból, s a lány döbbenten bámult. Néhány hónapos csecsemő
feküdt a kosárban, soványan, mint a csontváz, tele sebekkel, rosszindulatú
kiütésekkel. A hercegnő szíve megesett a gyermeken. Fölkelt, karjába vette,
ringatni kezdte. Elhatározta, hogy ápolni, gondozni, gyógyítani fogja. Embert
nevel majd belőle. Nagy-nagy fáradsággal teljesítette is, amit elhatározott.
Hosszú-hosszú hónapokon, éveken át gondozta a kicsit, sokat éjszakázott
mellette: etette, mosdatta, öltöztette. A sokáig betegeskedő gyermek végül egy
nap kacagva ébredt, s így kiáltott a fölé hajló hercegnőnek: „Mama!” A
hercegnő boldogan nevetett, felugrott és körültáncolta a szobát! Most vette csak
észre, hogy amíg a gyermeket ápolta, nevelte, ő maga is meggyógyult.
„ Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek
föl, a halmokat hordjátok el! Ami görbe, legyen egyenessé, ami göröngyös,
váljék sima úttá!” – hangzik felénk Izaiás próféta szózata Advent II.
vasárnapján. Milyen sokszor hiányoljuk az életünkből Isten jelenlétét:
hiányoljuk az örömet, a békét, a lelkierőt, a szeretetet, egyáltalán az életünk
értelmét. Pedig ahhoz, hogy Isten eljöhessen az életünkbe, elő kell készítenünk
az Ő útját. Isten útja pedig az ember – mi magunk! Isten mindig is emberi
módon, emberi eszközök által szólt, közeledett az emberiség felé, hiszen hogyan
is tudnánk egyébként megérteni? A pátriárkák, a próféták, a kiválasztottak által
nyilatkozott meg az Ószövetségben, az idők teljességében pedig „Fia által szólt
hozzánk”, aki emberré lett, asszonytól született. Jézus, a Fiú pedig nem
elsősorban parancsokat osztogatott vagy tanórákat tartott arról, hogy hogyan is
lehet megismerni Istent, hanem arra szólította az embereket, hogy kövessék Őt,
éljenek a példája szerint. Ha meg akarjuk érezni Isten szeretetét, nekünk kell
szeretnünk embertársainkat. Ha boldogok akarunk lenni, boldogságot kell
vinnünk mások életébe. Ha értelmesnek akarjuk látni az életünket, értelmet kell
adnunk mások életének. Ha azt kívánjuk, hogy Isten eljöjjön hozzánk, nekünk
kell Isten útjává válnunk mások felé. Olyan emberekké kell lennünk, akiknek
szavaiból, cselekedeteiből felismerhető lesz az Isten azok számára, akik között
élünk! Akkor van velünk, akkor él bennünk az Isten, ha másokhoz el akarjuk és
el tudjuk vinni Őt.
H o g yan készítsük elő az Úr útját, vagyis önmagunkat? Úgy, hogy
felismerve hibáinkat, bűneinket, gyöngeségeinket, bűnbánatot tartunk és
megpróbálunk egyre jobb emberekké lenni. „Ami göröngyös, váljék sima úttá!”
Addig, amíg nem érzünk felelősséget másokért, nincs elég motivációnk a bűn
elleni küzdelemre. Azonban ha igazán szeretünk másokat, s a legjobbat akarjuk
nekik adni önmagunkból, akkor valóban igyekszünk is a legjobbak lenni. A
halmok lehordása jelenti a kevélységből, önzésből, hiúságból, mások
lenézéséből fakadó hibáink leküzdését. A völgyek feltöltése pedig a
mulasztásaink, lustaságból, hanyagságból fakadó bűneink elleni küzdelmet
jelképezi. Így válhatunk Isten egyre simább útjává az emberek felé. Így lehetünk
olyan ajándékká, akinek örülni tudnak az emberek, akinek jó ott lenni a
közelében! Erre az önajándékozó szeretetre mutat nagyszerű példát a mai nap
szentje, Szent Miklós püspök, a gyerekek – és felnőttek által is – várva várt
Mikulás.

 Zelk Zoltán-Mikulás bácsi csizmája
 A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
     – Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
     Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
     Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
     Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
     S míg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
     – Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
     S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő a cipőből, hogy az asztalt is telerakhatta volna vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
     – Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
     De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint egy álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.  Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.

2016. november 29., kedd

Adventi koszorúkötés



ADVENTI KOSZORÚ TÖRTÉNETE

Még ADVENTRŐL egy kis érdekesség, információ:

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet 4 gyertyával díszítenek. A gyertyák színe egy rózsaszín kivételével lila, mert a katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe , a koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín. A negyedik színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.


Adventi gyertya színei és jelentése

Advent első vasárnapja


Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 29.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

Advent második vasárnapja


Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Advent harmadik vasárnapja


Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Advent negyedik vasárnapja


Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.


A négy gyertya története
Adventi gyertyafény
Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három, négy,
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény.
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém,
hiszen most szívünk beszél;
kezedet fogva a szeretet árad szét.
Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég!
S ha kialszik mind a négy,
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény...
És nem kell, csupán egyetlen ajándék,
mit szívem karácsonyon úgy remél:
láthassam szemedben csillogni még,
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.
Szoby Zsolt (Poet.hu)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.

Azt mondta az első:
Én vagyok a BÉKE. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második:
- Én vagyok a HIT. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ!!!
Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!!!

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával ÉLETRE keltette vele a többit.
(
A négy Gyertya mese szerzője:Veress Andrea Hajnalka)